Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XIII. A pápák fensőbbségi igényei a XVI. század óta
160 föl. 7) E mellett, hogy a római egyházat gyűlöletessé tegyék, annak tanaként hirdették azon tételt, hogy a kiközösített fejedelmeket kiki kénye kedve szerént megölheti, 8) noha e tant azon időben csaknem minden hittudós elvetette, kárhoztatta. 9) Hogy a római széknek csakugyan oka volt ez esküformát elvetni, azt az elfogulatlan prot. történészek is készséggel elismerték. „Mennyire kellett a római udvarnak — így ir Ranke Lipót l0) — magát sértve éreznie ez eskütétel miatt ! Épen akkor midőn oly pápa választatott, Y. Pál, ki a pápaság alapelveinek igazságától oly annyira át volt hatva s ezek foganatosítása iránt annyira eltökélve, mint előtte senki : tudósok és államférfiak vették körül, kik ezek föntartásától a világ üdvét várták. Oly eskü, minőt Angolországban követeltek, melyben az akkori iskolákban buzgósággal hirdetett alap elvek nem elvetendő k ne k, hanem eretnekeknek nyilváníttattak, szellemi büszkeségüket érzékenyen s é r t é. u) Lehetségesnek tartották, hogy a világi hatóság az angol katholiku sokat, az eskü elfogadására bírhatja, mint ezt a VIII. Kelemen által kinevezett Blackwell érsek tévé, mire másokat is buzdított ; ekként azonban a király fensőbbsége tényleg el ismertetnék és az angol katholiku soknak a pápasággal való összeköttetése megszűnnek. V. Pál mindezt tekintetbe ve- vén 1606. szept. 1. brevéjében kinyilatkoztatá: hogy az eskü sok olyast tartalmaz, mi a hittel ellenkezik, és senki azt le nem teheti lelki üdvének veszélyeztetése nélkül. Azon várakozásának adott kifejezést, hogy az angol katholikusok, kiknek állhatatos’) Defens. deci. Cleri Gallic. P. I L. IV. c. 23 p. 387. 8) Következő módon : Je iure encore que j’abhorre de tout mon coeur comme impie et hérétique cette damnable doctrine et assertion, que les Princes excommuniéz ou privéz de leurs états par le Pape peuvent étre dépotéz ou tuéz par leurs sujets ou par quelque autre personne que se soit. (Raiin Thoyras Histoire de l’Angleterre t. VII. L. XVIII. a. 1606.) 9) L fönebb IX. ,0) Ranke Engl. Geschichte I. köt. 544. 545 1. ll) A „szellemi büszkeséget“ itt bizonyítékul fölhozni csakugyan fölösleges,
