Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
144 engedé, bogy a júliusi királynak a XVIII. Lajos alatt divatban volt minta szerént hűséget esküdjön és érte egyházi imákat végezzen, 7) ámbár az új alkotmány sokkal kedvezőtlenebb volt az egyházra, és a régi sérelmek sem voltak orvosolva, melyeket XII. Leo 1824. jun. 4. XVIII. Lajos királynak szivére kötött volt, különösen a korábbi egyezmények végrehajtása-, a házassági törvények-, az oppel d’ abus- stbre nézve. A belga püspöki kar sem volt legkevésbbé is akadályozva az új alkotmány elismerésében s megtartásában. 32. Az egyház a vallásszabadság tekintetében híven ragaszkodott ősi elveihez, mert másként nem is cselekedhetett; az államok az övéiket megváltoztatták. Ok részben a nyomasztó szükségesség következtében a tényeknek hódolva, de azokat elő nem idézve, több vallásfelekezet javára türelmet, később jogegyenlőséget biztosítottak, — s ezen eljárásukat az egyház nem kárhoztathatja — részben azonban szükségen kivűl, újonnan fölmerült nézleteket pártoló viszketegből, minden irányeszme hiányában tették e lépést, — s ez állal époly súlyosan vétettek saját javok s érdekök ellen, melynek a felekezetek alakítására célzó felhívás épen nincs hasznára, mint az egyház tanai ellen, melyhez azelőtt tartoztak, s így a mindenütt felsarjadzó elvtelenségnek hathatós előmozdítói voltak. Az egyház isteni küldetésének itt is fényes bizonyságát adá, a tévelylyel alkura nem lépett, a tévelygőket nem ámítá csalfa reményekkel, hanem mindenkinek szemei elé állítva az Istenember könyörteljes szeretetét, nem szűnt meg ezt gyermekeinek hirdetni; a nemkatholikusok jogait soha sem bántotta és nem is tanította, hogy irányukban szótartásra nincs kötelesség ; megőrizte sértetlenül hitágazatait a nélkül, hogy másnak bántalmára lett volna, elitélte a hamis elveket a nélkül, hogy a szeretet ellen, melyet nagyrabecsűl és hirdet, de nem az igazság rovására, valaha vétett volna. S ha az igazság gyűlöletet kelt, elnyögi ezt, de fátyolt nem vet tanaira és az imádság- s a szeretet parancsával viszonozza. Ugyanily helyzetben volt egykoron Krisztus a farizeusok és szadduceusokkal szemben ; ő, ki maga az igazság és szeretet volt, egyházának is egész földi pályájára nézve megmásíthatlan irányt tűzött ki. ’) Roskoványi Mon. II p. 295—297 n. 335.
