Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
129 arcliikus rendet fölbontva bábeli zavart támaszt az egyházban. s) 23. De az egyházi átok mégis csak borzasztó büntetés. Ezt mondta Huber a kath. hittudós Kober szavaival, *) de nagyon is megmutatta utána, hogy valamint a nemkatholikusok, úgy ő sem fél tőle. De kit is sújt az átok ! Bizonyára azon nemkatholikuso- kat nem, kik konokság és rósz szándék nélkül ragaszkodnak örökölt tévelyökhöz. Másrészt a kiközösítés nem „átadás az örök kárhozatra,“ mint Huber gondolja, mivel ez esetben nem volna poena medicinalis gyanánt alkalmazható ; s) az átok lényegében nem egyéb, mint az egyházból való kizárás büntetésének alkalmazása, mely ha megérdemlett és állandó, az Isten országából való kizáratással karöltve jár. A ki az egyházi átok súlyával terhelt tételeket konokul s a fönt jelzett módon védi, megszűnik az egyház tagja lenni, elveszti ennek áldásait 'és kegyelmeit, miből rá nézve ha töredelem nélkül hal meg, az örök üdvösség elvesztése szükségképen következik. 3) Midőn sz. Pál a Gal. 1, 8. ugyanily kifejezéssel átkot mond arra, ki netalán más evangéliumot hirdetne, kétségkívül nem volt szándéka az embereket, kiknek lelki üdvéért kész volt életét föláldozni, sőt áldozattá (Róm. 9, 3.) leuni, az örök kárhozatra vetni, hanem ellenkezőleg őket ettől megmenteni. Az egyház sem tartott és nem tart más célt szem előtt, midőn a magáétól elütő tanokat ugyanazon szavakkal kárhoztatja. A mit pedig az apostol az ő korabeli tévtanítókról mondott, kik hamis tanokat szórtak a tömeg közé, az ma is áll az e fajta népámítólcról ; örök üdvök kárával bűnhődnek, ha konok- ságukból nem tágítanak. 24. A sz. szék valamint a római congregatiók ren leletei 3) Du Plessis d’Argentré Collect, judic. t. II. P. II. p." 105. prop. 2. Épen igy a kölni Facultas 1618. (ib. t. III. P. II. p. 193.). ‘) Hase Handbuch der prot. Polemik 48. 1. III. kiad. ezeket mondja: „Ez (anathema sit) mint zsidó szó bármely vallási indokból enyészetnek szánt dolgot jelent, az egyház nyelvén valamivel többet, mint az egyházból való kiközösítést, de mégsem az örök életből való reménytelen kirekesztést.“ Y. ö. u. o. 52. 1. 2) Cf. c. 37. C. XXIV. q. 3. Már a régieknél föltalálható a különbség- tétel az excommunicatio mortalis és medicinalis közt, pl. Aug. Serm. 351. de poenit. Y. ö. Schulte System 374. 1. Lehrb. d. KB. 94. §, 319. 1. £1. kiad. 3) V. ö. M erkle 45 -49 1. A kath. egyh. és kér. áUam. Dr. Hergenrőther J. 9
