Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
128 megpróbáltatásokat vagy azokat megengedheti, de ezzel az ember nem nyer fölhatalmazást az erkölcsi rósz támogatására. A tévely szabadsága a gonoszság szabadsága, a lélek halála.2) Minden eddig tárgyalt felfogás szerént egyáltalában kárhoztatandó a vallásszabadság. Krisztus egy vallást akart s meg- tiltá ennek szaporítását. Egy pásztort akart, egy akolt, egy egyházat, egy keresztséget, mi hitegység nélkül nem képzelhető. A hamis prófétákkal szemben, kik ott, hol több a vallás, sohasem hiányoznak, éberségre s óvatosságra intett. Ö örök időre szóló egyházat akart, mely a hit egysége nélkül nem gondolható. „De, mondják, ha ez igaz, akkor egy katholikus sem tehet épen e pont miatt esküt modern alkotmányra lelkiismeretének sérelme nélkül.“ Itt különbséget kell tennünk. Az ily alkotmány a vallásszabadságot va gy mindenkire nézve kötelező dogmatikus elv gyanánt mondhatja ki, vagy csak mint téteményes jogban sarkalló tényt. Az első esetben épen úgy, mint midőn a hit megtagadását követelik, az eskü nincs megengedve; az utóbbi esetben, midőn a kath. ember vallási meggyőződésén nem ejtetik erőszak, az eskü mindazon helyen szabad, hol az egyenjogúságnak szerződésileg s törvényileg történt biztosítása mellett több hitvallás tényleg létezik. Nem ide, hanem más szöveghez vonatkozik a vatikáni zsinat elé terjesztett 12. kánon: „Ha valaki azt mondja, hogy Krisztus urunk és üdvözítőnk az egyháznak csak arra adott hatalmat, miszerént tanácscsal és rábeszéléssel vezessen, nem pedig egyúttal arra is, hogy törvények által parancsoljon, az eltévedteket és megátalkodottakat külső ítélet- és üdvös büntetésekkel fékezze és kényszerítse, — átok legyen.“ *) Ugyanez lényegben már YI. Pius egyik bullájában ki volt mondva : J) az egyház elejétől fogva törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat, tehát erőhatalmat tulajdonított magának. A Sorbonne Marcus Antonius de Domini apostata tanát a mennyiben az egyháztól a valódi joghatóságot u. m. a kényszerhatalmat és a külső engedelmességre való szorítás jogát elvitatta, eretneknek nyilvánította, mert az egész hier2) Aug. ap. Greg. XVI. Const, cit. ’) Friedrich Doc. II. p. 103. 2) Pius VI. Const. Auctorem fidei 28. Aug. 1794. prop. 4. 5. (Denz nger Enckir. p. 389. n. 1367. seq.)
