Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam II. - 38. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1875)
XII. Az egyház és a vallásszabadság
127 apa cselédeinek, barátainak, gyermekei tanítóinak, játszótársainak s olvasmányainak megválasztásában? Miért nem hagyja ezeket teljes szabadságukra, hiszen az erény túlragyogja a bűnt és a vele való harcban okvetlenül győz? És mire valók az államnak a közrend és biztonság föntartására célzó közegei, rendőrei és fe- nyítőtörvényszékei, csendőrei és börtönei, büntető s visszatartó törvényei, miután az igazság magában véve becsesebb s kétségkívül az igazságtalanság fölött áll ? Miért nem bocsátják inkább mindkettőt szabad versenyre ? Azt válaszolják : Mi rendületlen bizalommal vagyunk az erény benső hatalma iránt, mi nem kételkedünk az igazság győzedelmén ; de nem lehet bizalmunk az egyes emberekben, kiknek ismeretköre gyakran igen csekély, fölfogása korlátolt, téves, kiknek akaratja gyakran még tehetetlenebb, elvetemült és gonosz. Nem szabad a tárgyilagost az alanyival, a képzeleti embert a valóságos emberrel összetéveszteuünk. Arra, hogy mindig a jobbat válaszszuk, szükséges, miszerént azt, mint olyat megismerjük s elérésére áldozattól vissza ne rettenjünk. Anyagi dolgokban könnyen felleli eszünk a jobbat s az akarat rögtön feléje irányul, hogy azt megszerezze. Erkölcsi téren több kívántatik hozzá: az oly könnyen megvesztegethető és fonák Ítélő tehetség, nemkülönben a szenvedélyek által behálózott akarat számtalan nehézségeinek legyőzése. Mindez azonban leggyakrabban a vallás terén fordul elő. A pogány világ lefegyverzése a kereszténység részéről csodákat igényelt: vájjon a csoda a természet rendes folyásában napirenden legyen, vagy Isten folyvást csodákat miveljen, egyedül az emberek, egyedül a modern vallásszabadság hőseinek kedvéért ? S ha minden egyházi s állami óvszerek dacára is annyi ember esik a tévelynek, gonoszságnak és bűnnek áldozatul, mily mérvet öltene ez, ha a szabadelvűek rendszere közelismerésre találna ? ‘) Könnyen megeshetnék, hogy a tétlen és lanyha katholikusok némely kath. országban más vallásfelekezetek szabad versenye folytán fölriadva s álmukból fölserkenve újra buzgalomra gyuladnának ; mint ezt egy-két k ith, városban csakugyan tapasztaltuk ; az eredmény jó volt, de azért az apostol elve mégis érvényes : „Non sunt facienda mala, ut eveniant bona.“ Bölcs törvényhozásnak nem föladata a roszat előmozdítani, mert jó származhatik belőle; Isten mérhet ránk üdvös ') Liberatore 1. c. p. 55—59.
