Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

III. Fejezet.

An iskola belélete.

A/. iskola sohasem tévesztvén szemei elöl saját természetes viszonyait, az elöljáróságnak az alapító levél 5-ik pontja értelmében ') megerősített, felügyeleti jogát az észszerű nevelés alapeszméjének szempontjából lelkiismeretes következetességgel tisztelte. Továbbá áthatva az öntudat által, hogy az alapjaiban még alig megerősödött egylet úgyszólván bölcső korában a pártfogó kéznek áldásos befolyása alatt a még csak gyenge erők fejledezésát elősegítve és saját fenállását a bekövetkezhető eshetőségek dacára is biztosítva láthatná, az akkori érdemdús főigazgató, Dercsik János párt- fogolását eszközlé ki. A főigazgató pedig, kit a haza s egyház egyaránt dicső fiának vall, az iskola ügyét lélekemelő lelkesültséggel karolta fel, sőt valóságos nemtőként őrködött fölötte. Az évkönyvekben számtalan helyekre akadunk, melyek atyai gondosságára, határt nem ismerő áldozatkészségére utalnak, Ö volt az, ki az iskola megalakulásának válságos perceiben mint közvetítő Magyarország kerceg-primá- sánál a tenni vágyó ifjakért erkölcsi befolyását lankadni nem tudó ügyszeretet- s készséggel érvényesíteni törekedett ; ő volt az, ki a már megalakult iskolának (mely létét nagy- részben neki köszönhet.') megszilárdulása-, irányára és fejlődésére tanácsai, lelkes beszédei, személyes intézkedései,

') Y. ö. Függ. I. Fej. A. I. sz.