Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

GO

kása szerént. Ezek után az iskola Bősze (.Bíbor indítványát elfogadván, jegyzőkönyvileg megrótta az elnököt ; mert vádja alaptalan volt, és azt célszerűtlen helyen és alkalommal emuié.

Ellenkezőleg pedig, midőn egyesek illetéktelen vádakkal és sérelmekkel illették az elnököt, az iskola maga kelt védelmére és öt minden jogtalan vád alól fölmenté.1)

Az iskola ezen tekintélyét, melyet az elnökkel szemben mindenkor érvényesített, a többi hivatalnokokkal is éreztető, mit azonban a hely szűke miatt itt mellőzünk.

Az iskola mindig féltékeny gond- és elővigyázatt.al őrködött saját jogai s hatalma felett; soha sem tűrte, hogy egyesek saját tekintélye rovására önkényüket gyakorolják ; sőt mindig megkívánta (és ezen kívánaténak kivétel nélkül gyakorlatilag is érvényt kölcsönzött), hogy az egyes, akár csak egyszerű tag, akár tisztviselő, annak joghatóságát elismerje és ítéletei, megbízásai, szóval mindennemű iulézko-t dóséi iránt tisztelettel viseltessék.

'J Lásd évk. lö'ií). május líJ-én. XXIX. r. gy.