Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

I. Rész A magyar társaság

A nemzet általános lelkesedésével szemben az eddig festett előzmények és kivált a körükben lefolyó jelenségek és példák után a központi papnövelde tagjai is érezték a nemzettel együtt a szégyent, bogy, inig idegen nyelven lehető magas fokra törekedtünk: addig édes boni nyelvünket mostoha gyermekként csak tűrtük. A lelkesülő ifjak kebleit, a felébresztett tettvágy dagasztó, mely a hazáért kitartó munkálkodásra akart vállalkozni.

így lévén hangolva a kedélyek, nem csoda, hogy a gyúanyag azonnal lángra lobbant, mihelyt találtatott, ki a gyújtó szikrát elejteni cl'g bátorsággal hirt; de az akkori viszonyok között jogosultnak látszott azon vélemény, hogy az csak későbbi időnek van fentartva.

Úgy is volt. Csak 1829-ben akadt vállalkozó szellem, kiről a hagyomány azt jegyző föl, hogy, az intézet egyik legkedvesebb és köztiszteletben álló tagja volt. ') Ennek nemes indítványát, — u ikont 15 évvel előbb (Juzmicsét, 2) '-- ,.a lapítsunk magyar társaságot“, társai habozás nélkül őszinte lelkesedéssel felkarolták.

A meglevő adatok nyomán itt meg kell említenünk, hogy a temesvári növendékpapok között már 1828-ban, „ol- ) ásó társulat“, és Nagyszombatban még azelőtt valami „magyar társulat“ lUezett. A lelkes ifjak ezen buzgalmának egyik rugója lehetett talán azon körülmény is, hogy sértett önérzettel viselték a szerencsétlenséget, miszerint az ügyet, melyet ők már sokkal előbb karoltak fel, mint akár a temesvári, akár. a nagyszombati növendékek, még he nem

') l'lz ifjúról, kit Színid,i Viktor elnök, (v. ö. sz. Alajos ünnepén mondott megnyitó beszédét, 1. I.) „merészének nevez, kívüle senki som lesz említést ; de novét ő is elhallgatja. Mi azt. vél jük, hogy ez ifjú Iliász (iyflrgy (ez volt szerzetesi neve) cistorci rendű növendék volt, ki idővel szerzetét elhagyván, világi pappá lett. és most, Egerben (iákor név alatt mint címzetes kanonok és finöv. igazgató ismeretes.

") „Mint növendék 1811-ben több roknnszellomii társaival tudományos egyesületbe állott; dolgoztak együtt eredetieken és fordításokon.“ -Nagy. Írók. Életrajz-gyűjtemény, Ferenczy Jakab, fest, 1858. lt>7. I.