Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

I. Rész A magyar társaság

26

fejezhettek. Ezen ügy lehetőén lelkiismeretes felkarolása volt tehát a forró vágy, melyért képzelődésük vitorláit felvonták; és e vágy teljesítésére most nvilt a legkedvezőbb alkalom.

Csakugyan a fe'lelkesült ifjúság csoportosulni kezdett; majd egyik, majd másik tanteremhun összegyűlve értekezleteket tartottak. Üdvös vitatkozások után elkészítők az alapszabályokat és a „mag y a r társaság" nevezet alatt testületet alkottak.

Azonban a buzgó it jak megelégedvén a külszínnel nem tekintettek a dolog lényegébe. Koráiméin gondoltak arra, hogy a jelen körülmények méltánylása az önkény telenni nyilvánuló öröm mellett komoly megfontolásra is szolgáltat okot. Az egész intézkedés az elöljáróság megkeresése és beleegyezése nélkül létesülvén, szegények nem is gyaníták, hogy az, miért ők elismerést s dicséretet reméltek, ellenszegülésre talál, sőt visszahatást szül.

A dolog váratlan fordulatot vett. Ugyanis a nem-magyar ajka növendékek, kik, - mint a hagyomány megerősíti, — valamely hasonérzelmii elöljáró pártfogásának is örvendettek, *) a „magyar társaság“-gal megbarátkozni nem

’) Az azon időben uralgó viszonyuk némi földerítésére szolgálhat a következő levél, melyet Iliász, kinek az iskola megalapításának inmr kajában legnagyobb érdemé van, — IS év múlva irt. Mi közöljük az egész levelet: „Igen tisztelt Iskola! Mint a kezdő magyar iskola egykori tagja, édes kötelességemet véltem az által teljesíteni, ha a közelebb múlt év végével kijött magyar nyelvtanom ide mellékelt egy példányával azon iskolának kedveskedem, melynek megalapításában némi részt vehetni én is szerencsés valók. Keserű érzések közt váltam meg akkor Pesttől, mert bold lieváuszky akkori tanulmányi felügyelő nemcsak „tót iskola" leendő fölállításával ingerlett, hanem hogy csordultig lenne a pohár, még búcsúzó összejövetelünktől is eltiltott Elevenen lebeg szemein előtt most is azon pillanat, midőn a lépcsőzeten lemenvo, a már ott előre két sorba állott tagoknak, kények miatt nem szólhatván, csak egy néma, de még is mindegyiktől megértett kézszorítással mondhattam : Isten hozzátok ! Azonban a jó ügy fölött virasztott az egek ura, s midőn most. a virágzó iskola évenkénti köteteit olvasgatom, örömkönyeket hullatok az akkori keserítek helyett, s szivein mélyéből kérem a nemzet Istenét, hogy virágoztam még igen soká ti pesti növ. papság magyar iskoláját, mely-