Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)
II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818
88 — tagok csökkenő ügybuzgalma folytán ismét ellmnyagoltatoU, mig Fóliák János elnök 1814-ben újólag ilieséretos tapintattal kezdő fejtegetni a helyesírás szabályait (követvén a magy. tudós társaságot.) A szunnyailozó lelkesedés isin;t életre kelt. A tagok zajos örömmel üdvözlők a buzgó elnököt e téren, melyen a közvetlenül lefolyt négy év kivételével lelkesebb elődei oly sikerrel működtek.1) Majd 18-ltj-ban2) az Írásban való egyformaság tekintetéből kineveztetett egy választmány,3) melyek köréhez tartozott minden előforduló, kétes iraté szónak miképen való Írását meghatározni és az Írás-, valamint a sajtójavítóknak bizonyos zsinórmértéket nyújtani. A helyesírás egyöntetűsége ez által teljesen el volt érve. Magától értetik, hogy az iskolában csak magyar nyelven történhetett felolvasás; azért, ki az iskola tagjainak sorába lépett, ezen tettével a magyar nyelv művelése- és alkalmazására kötelezte magát; és ez volt egyszersmind a legliatliatósabb eszközök egyike más nemzetiségű testvéreket, milyenek mindig vadának találhatók a tagok között, szorosabban magokhoz csatolni. Nagy örömun 1 töltő a „hazafiak“ keblét, midőn valamely más nemzetiségű társok őket jelesebb magyar mű felolvasásával meglepte. Nem egyszer volt eset, hogy valamely növcndóktárs az iskolába való belépte, előtt alig válthatott néhány szót hazai nyelvűnkön, és egy-két hó leíolyta után már meglehetősen szabatos fordítással lépett föl. JObből látható, mennyire fogták fid az iskola tagjai már ekkor a nemzeti nyelv technikai és egyéb előnyeit. Szellemük az anyanyelv küllemeiben kereste a szükséges tápanyagot ; ók az emelő szellemi elemeket kölcsönös laní') I/. é.k. ISII. norciub. 10-én, III. r. gv. L. évk. 1810. fuhr. 2'2-éii XVIII. r. gy. *) 10 választmány az eddigi írás- és sajtója vitákból alakult. Ugyanott.
