Séda Ernő: A Központi Növendékpapság magyar Egyházirodalmi Iskolájának története (Budapest, M. E. I. Iskola, 1874)

II. Rész. A magyar gyakorló iskola 1831-1818

R9

tás és tanulás, gyakorlati alkalmazás és elmélkedés által célszerűen tudták felhasználni saját gyarapodásukra.

i. Kritika.

Az iskola munkálkodásában nevezetes szerep jutott a kritikának, kiig ennek léte kezdetben csak célszerűnek tartatott: addig idő folytán a szellemi haladás egyik légim Illatosabb tényezőjének, sőt elengedhetetlen föltételének bizonyult be. A kritika helyes iránya és életrevaléisága e szerény körben mindig közvetlen elöhirnOke volt a bekövetkezendő áldásosabb munkálkodásnak. Ha a kritika értékéből vesztett, oly nehézség merőit fel, melynek legyőzése nem egy izlicn jelentikeny és huzamosabb időn át tarló erőfeszítésbe került : azért az iskolára befolyó legélénkebb mozgalmak kritikai szempontból indultak ki.

Már az első évben lialássy Hergelj munkájának bírálatával nem levéli megelégedve cllenbirálatot olvasott fel. A tagok ennélfogva a kritikai törvényekről kezdtek tanácskozni. Nagy János előülő ezek után bizottságot rendelt, mely a „józan Pilo sophi a szerént“ szedné össze a bírálat, szabályait.') K bizottság Hossnyák Imre igazgatása alatt Valiiban meg is alakult,~) és már a következő gyűlésen bemutathatta az elkészített, törvényeket, melyeket az iskola kifogástalanul bi telesi tett.'1)

A kezdetleges kritikai modorban túlnyomót)!) volt a jóakarat követelménye kielégítése, mintsem a bírálati szigorhoz vabí ragaszkodás. Hz a 'iszonyok természetes következményének tekintendő : mert az úttörők rögös pályájukon. melyen még csak az első lépést telték meg, a bírálati szigor hclolyása alatt az elesüggmlés veszélyének lehettek volna kitéve. Ennélfogva inig a kritikának kezdetben liiva') I,. évit. IS'IZ. jau. <!-án VI. r. gv.

") I agjai voltak : Amitnis Sándor, lialássy Gergely, Csajágliy Sándor és t'znkovirs Vilire.

•’) li. évk. 18112. ju.il. lő-en VII. r. gy.