Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
52 minden más eszköz elégtelen volt, 3 pápák nemcsak az isteni, hanem az emberi jogra is hivatkoztak, 3) amint ezt a kiközösítés következményeire tették a legkitűnőbb irók is. 4) Minthogy minden vallási kérdésben a pápa és a zsinat voltak a tulajdonképeni bírák, ezek jogköréhez tartozott .az eretnekség vagy a nagyobb kiközösítés alá eső fejedelmeket a népek előtt megjelölni. Ezt nem tehették a nélkül, hogy arra nem tekintettek és azt ki ne nyilvánították volna, miszerént azok. országaik alkotmánya- és szokásaihoz képest, kormányzási jogaiktól ideiglenesen vagy a tényállás szerént mindenkorra megfosztatnak. Az uralkodók és az összes társadalom érdeke kívánta, hogy ennek meghatározása ne a nép- vagy nemzetgyűléstől, mely bármikor elősegítette volna a forradalmat, 5) se pedig egyedül az illető ország püspökeitől, kik magok is fejedelmük alattvalói voltak, függjön, hanem a pápa- és a közzsinatnak tartassák fon. Habár úgy vélekedtek, hogy a hitehagyott és ezért kiközösített fejedelem alattvalói annak uralmától szabadok és az iránta való hűségtől ipso facto mentek : 6) mindazáltal itt még a pápa által kimon- dantó sententia declaratoria criminis-re volt szükség épen úgy, mint más esetekben is, midőn a kiközösítés ipso jure következett be a hivatalvesztés többnyire csak a büntetés súlyosbítása vés) Greg. VII. ep. ad. prino. Germ. ap. Paul. Bernr. o. 78: Per quns . . . eum secreto monuimus, ut poenitentiam ageret de sceleribus suis, quae quidem horrenda dictu sunt . . . propter quae eum excommunicari non solum usque ad dignam satisfactionem, sed ab omni honore regni absque spe recupera- ionis debere destitui divinarum et hunanar um 1 e q n m testatur auctoritas. 4) Ivo Carnot, ep. 18G. Opp. II. p. 78. Gosselin II. 104 1. 2. sz. V. ii Suarez Defens. fidei L. VI. c. 4 : Licet respublica seu regnum hominum ex sola rei natura spectatum, prout fuit inter gentiles et nunc est inter ethnicos, habeat potestatem se defendendi a tyranno rege et illum deponendi in eum finem si necessarium fuerit, nihilominus regna Christiana quoad hoc habent ali quam dependentiam et Subordinationen! ad Pontificem summum, quia potest Pontifex alicui regno praecipere, ut se inconsulto contra regem suum non insurgat vel illum non deponat, nisi prius causa et ratione ah ipso cognita, propter moralia pericula et animarum dispendia, quae in his tumultibus popularibus moraliter interveniunt, et ad vitandas seditiones et injustas rebelliones. 6) Bianchi t. III. L. I. c. 1. §. 6. n. 9. p. 52. 53. 6) S. Thom. Sum. 2. 2. q. 12. a 2. in corp.
