Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
I. A középkor alapnézletei
51 kétség sem merülhet föl a kérdésben a fölött, vájjon bűnös vagy eretnek királyok méltatlanoknak nyilváníthatók-e ezen értelemben az egyházközösségre vagy sem. Mert jóllehet ők uralkodók, fejedelmek a polgári közügyekben, az egyháziban mégis csak tagok és vagy tartoznak engedelmeskedni törvényeinek, vagy pedig kizárandók belőle; mert az egyházzal szemben senki sem úr, senki sem uralkodó, senki sincs kivéve törvényei alól. Azért Krisztus és az egyház törvényeit megszegő fejedelem bátran tekinthető és nyilvánítható az egyházra méltatlannak.“ 2) Ok mint keresztények, fiai az egyháznak és nem urai, törvényeinek alárendelvék és nem állnak felettük. 3) E jogot, melyet Basnage Sámuel ernyedetlenűl védelmezett,4) a protestánsok is gyakorolák, mint pl. a francia kálvinisták IY. Henrikkel szemben.5) 32. A letétel és az alattvalók fölmentetése a hűség- eskü alól már oly cselekvények voltak, melyek eo ipso minden kiközösítési határozattal nem függtek össze, hanem különös nyi- latkozványra szorultak. *) Minthogy a keresztény államok közjoga a kiközösítésnek ideiglenes következményeket is, melyek egyedül a makacs ellenszegülés huzamossága szerént változtak, tulajdonított és mivel rémületesnek látszott, hogy keresztény népek fölött az egyháztól kiközösített fejedelem, ki ily minőségben meg is maradt, uralkodjék : a kiközösítés egyházi cselekvényéhez annak nyilvánítása is járulhatott, hogy e következmények, melyek egyszersmind államjogi eredmények voltak, érvényre jutottak. *) A letételi Ítéleteknél, melyek különben csak akkor hozattak, ha 2) Du Pin de ant. Eccl. discipl. Dissert. VI. c. 2. 8) Ambros, sem. de basilicis. Joh. VIII. P. in c. 11. dist. 9G. 4) Sam. Basuage Annales politico-eccl. II. Diss. III. §. 10. 5) J. H. Boehmer Jus eccl. L. V. tit. 39. n. 40. *) Suarez de cens. Disp. XV. sect. G. n. 3 : Ut excommunicates princeps dominio et omni jure in subditos privetur, necesse est, ut speciali poena et sententia declaretur aut imponetur. Gosselin II. 389. 1. *) V. Ö. Phillips KR. III. 125 f. 158 1. 126. 190 1. A pápa jogára mely szerént a fejedelmeket leteheti, hivatkoznak Bonavent. de ecc'es. hier. P. II. c. 1. [ed. Ven. V. p. 215.] Raymond, de Pennaf. L, I. tit. de haeret. §. 7. Aug. Triumph, q. 46. Antonim Sum. P. III. tit. 22 c. 3 §. 7 Petr. Palud. de causa immed. eccl. pot. Anton. Aug. jur. Pont. vet. epit. tit. 1G ap. Roccaberti IV. 206, több német jogkönyv, így a többi közt Friedberg de finibus etc. 29. 1. 5. sz. 4*
