Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IX. A világi hatalom eredete s az ugyanez ellen való ellenállási jog
433 talmának a fejedelemre való átruházásáról vau szó2) c) hivatkoztak a régi remekírók különösen Aristoteles és Cicero szavaira,3) valamint d) a régibb államok és népek történeti bizonyítékaira,4) végre e) a régibb tanítók összhangzó tanára. A tizenhatodik század fejedelmeire nézve ezen tan legkevésbbá sem volt veszélyes, minthogy trónjaik a hűbérurak megaláztatása és az akkor még ártalmatlan demokratikus elem elterjedése által megszilárdultak, és a lázongó és hatalmas aristokratia támadásai ellen, mely a számára kijelölt egyszerű udvari szereppel soká nem akart megbarátkozni, támaszra számíthatott az alsóbb néposztályban, mely sokkal inkább bizhatott a fejedelmek mérséklete- és igazságszeretetéhen, inig a királyság mindent elnyelő kényuralommá nem fajult.6) 7. Sokan e tant kizárólag a jezsuitáknak tulajdonították, sőt Bellarmin bibornokot mondák a Rousseau stb. érteményében vett népfelség elmélete föltalálójának,1) Mindazáltal, ki az irodalomban jártas, tudja 1) hogy Bellarmin és a jezsuiták e tekintetben azon tant vallották, amit más szerzetek és iskolák, amit a régibb scholastikusok ; 2) hogy az ő tanuk lényegesen külön bözik a modern forradalmi eszméktől. Mert mint Walter2) megjegyzi a) Bellarmin és a hasongondolkozók szerént a politikai hatalom Istentől van;3) ellenben a modern elmélet szerént egészen az emberektől; b) azok szerént Isten adja az embereknek, ezek szerént az emberek közmegegyezése teremti ; c) azok szorént isteni ás természeti törvény szükséges követelményénél fogva, ezek sze- ránt pedig szabad elhatározás és szerződés folytán ruháztatik a L. 2. Dig. I. 2. de orig, iuris. L. 2. ib. tit. 4. de. constit. princ. : placuit, legis habet vigorem, ntpote cum lege regia, quae de iruperio eius lata est, populus ei et in eum. omne suum inperium et potestatem conferat, Inst. 1 2. §. 6. Cf. Bianchi. t. I. L. I. p. 8. seq. Mamachi 1. c. 61. 8) Cic. de rep. I. c. 26. seq. 34. Seq. Aristat. Polit. III. 6. 4) Bellarm. 1. c. 5) Balmes. i. b. 6) Stahl. Der Protest, als polit. Princip. Berlin 1853. 24. s k 1 Kanke Päpste IL 184. s k. 1. ’) Walter Naturrecht und Politik 252. §. 288. 1. jegyz. V. ö. 52. §. 61. 1. Jaske Vermischte Schriften. II. 14. 1. 8) Suarez Def. III. 1. 6: Priucipum politicum potestatem a Deo recipere, quod etiam absolute de fide est A kath. egyli és kér állam. Dr. Hergenrőther J. 28
