Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
IV. A pápák és a német-római császárok
185 tanúbizonyságot. Vegyük vizsgálat alá a tényeket. IX. Lajos 1232. máj. 10-én oly időben, midőn Frigyes az egyházzal jó lábon állott, Pordenoneban vele barátságos frigyre lépett, melynek értelmében mindegyikük kötelező magát, hogy semmiféle vállalatban sem vesznek részt, mely a frigytársakra és örököseikre élet- és becsületveszteséget vonna maga után, hogy az ellenséggel szemben egymásnak segélyére lesznek és a másik félnek semmi megtámadását nem nézik egykedvűen. ') Az ép oly lelkiismeretes, mint lovagias király annál inkább ragaszkodott ehhez, minél szigorúbban óvakodott Frigyes a személyes összekoccanástól, minél inkább törekedett előtte jó színben feltűnni, miért is Lajoshoz intézett leveleit többnyire mély áhitat lengi át. Frigyes 1236-ban a pápát Lajosnál a lombard lázongok javára ellene elkövetett részrehajlásról vádolta és hangsúlyozta, hogy ily zendülők le- nyügözése minden uralkodónak érdekében áll 2) így gyanút keltvén Franciaországban a pápa iránt, az ő hangsúlyozva említett ártatlansága iránt való hitet elterjesztette. Amit azonkívül tudunk, azt Páris Máté angol krónikájának köszönjük. Azonban ez már régtől fogva kevésbbé hitelesnek ismertetik el, 3) sőt megbizható ítészek szerént „annyira telve van szembetűnő tévedésekkel, hogy előadása, hol egykorú bizonyság vagy okmányok által nem támogattatik, semmi, vagy igen csekély hitelt érdemel;“4) egyébiránt sok általa jelzett okmány is gyanús. Tehát csak itészetileg kifogásolandó bizonyságok fekszenek előttünk. Kérdés *) *) Bréholles IV. 353. seq. l’ertz. Lég. II. 293. 2) Bréh. IV. 873. seq. 81 Raynald. a. 1213. n. 71. a. 1239. n. 39. a. 1254. n. 71. 72. Spondan h. a. n. 13. Natal. Alex. HE. Saec. XIII. et XIV. c. 4. a. 3. n. 4. t. XV. p 250. ed. Bing. 1789. 4) így Döllinger Lehrb. d. KG. (1843.) II. 219. 1. 1. sz. V. ö. Potthas 1. c. p. 438. seq.] : „Ki van mutatva, miszerént Páris Máté gyünév alatt három különböző szerző jő elő, úgymint Wendover Roger a legmégbizhatóbb, Rishan> ger Vilmos folytató és időközönkint mindkettő között végtére maga Páris, kit- nem lehet egyes dolgokban a szándékos ferdítés, különben a történeti hűségre nézve veszélyes mondák iránti hajlamától menteni.“ — Wallenbach [Deutschlands Gesch. Quellen, Berlin, 1858. 420. 1.] megjegyzi : „Páris Máté igen hajlandó szigorú Ítéletre és kíméletet nem ismerő megvetésre ; azonban senkit sem támad meg keserűbben, mint a pápai széket; mig ellenben II. Frigyest dicsőíti,“