Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

- 186 —

még, vájjon IX. Gergely csakugyan, mint Páris Máté idézett levelei állítják, Róbert francia herceget, Lajos testvérét akarta-e császárrá emelni-,5) ezenkívül ennek semmi nyoma sincs. Ha igaz, hogy a franciák a pápától Frigyes ellen minden támogatást megtagadtak; hogyan történt a7, hogy Jakab bibornok-követ Francia- országból ugyanazon szerző szerént oly jelentékeny pénzösszeggel tért vissza, mely a háború költségeit teljesen födözte ? c) Hogyan mondhatták a francia követek a büszke Frigyesnek szemébe : az 6 királyuk fölebb áll, mint a pusztán választott császár,7) ha a francia országnagyok (vagy maga Lajos) mondák erről : hogy nincs eonél nagyobb uralkodó, sőt nincs hozzá hasonló ?8) Miként egyeztethető az össze, hogy IX. Gergely biztosan állítsa, miszerént Frigyest az egész világ előtt ismert bűnei megmásíthatatlanul, sőt annyira elitélték, 9) hogy ez soha sem helyezhető vissza trónjára, - ha másrészt ugyanezzel utóbb új tárgyalásokba is ereszke- dék ? Miként lehetett azt az igazságnak csak valami látszatával is állítani, hogy Gergely a Franciaországból érkező pénzt illetőleg a colonnai bibornoknak azon megbízást adta, hogy a zsinat miatt Frigyessel megállapított treugát bontsa föl, miután bizonyos, hogy ily treuga nem is jött létre?10) Miként lehetne megmagyaráznia francia nemesség levelében kifejezett állítást, hogy Frigyes Franciaország iránt soha sem viseltetett ellenséges érzülettel, ha az 1238-ik évről másrészt mégis ellenséges tervek közöltéinek í11) Xzonban fel is téve, hogy ezen leveleket föltétien érvényben hagyhatnék, a

s) Az A. Z. 1870. márc. 23-iki számában III. a siciliai birodalom hatalmába ejtésére irányzott pápai törekvésről volt szó, mit Huber röpiratában 29.

kijavított, mely azonban Páris Máténál a bárók feleletét még mindig a királynak tulajdonítja.

6) Matth. Páris. ad. a. 1240.

7) Credimus enim D. nostrum regem Galliae, quem linea regii sanguinis provexit ad sceptra Francorum regenda, excellentiorem esse aliquo Imperatore, quem sola electio provehit voluntaria.

8) Tantum principem, quo non est major, imo nec par inter Christianos.

9) Scelera enim praedicti Friderici multiplicia, sicut jam novit mundus, eundem irrestaurabiliter condemnarunt. Különösen arckifejezési mód egészen szokatlan itt.

,0) V. ö. Raynaldot is a. 1210. u. 52. seq. Spond. a. 1240. 1241.

“) Guillelm. de Nangiaco Cáron. a. 1232.: quemadmodum malitiosus e seductor aliquid satagebat in regem et regnum Franciae machinari.