Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
124 házban oly nagy romlást okoztak, hozott határozataiban a korábbi egyházi törvényekhez és elődjei határozataihoz alkalmazkodott s így valóban elmondhatta: „Midőn a szent atyák határozatait szemmel tartjuk vagy védjük, ha egyházi ügyekben Ítélünk, nem újat • vagy sajátunkat említjük, hanem azt követjük és teljesítjük, amit ők a szent Lélek által mondottak8).“ Régibb cánonok hosszú sora erősítette Gergely határozatait9), ki kora szükségeihez képest csak szigorúbbá tett nehány rendeletet. Az elfajult papság újjá teremtéséért lángoló buzgalma mellett, a kötelességfeledő püspökök és nagyok, valamint mindennemű jogtalanságok ellen vitt nagyszerű harcainak közepette is e pápában a kereszténység, sőt a görögök és keletieknek is minden sérelme iránt10) a legélénkebb rokon- szenvet látjuk. 11. VÍI. Gergely a VI. Henrik iránt követett eljárásának végleges igazolására semmit sem mulasztott el ; tette pedig ezt Hermann metzi püspökhöz (1076. és 1081.) irt két levelében. E főpap nem tartozott azok közé, „kik azon kérdést intézték a pápához, minő joggal teszi ő le a királyt és menti föl ennek alattvalóit a hűségeskütöl ez csak azt kérdezte, mit kell azoknak felelni, kik állítják, hogy a királyt kiközösíteni, vagy valakit a neki esküvel adott hűségtől fölmenteni senkinek sem szabad, A két levél elsejében ') először is Hentiknek első kiközösítéséről van szó a következmények futólagos érintése mellett; az utóbbiban pedig magáról a kiközösítésről és a hűségi eskü alóli fölJoh. Lugdun. ep. ad Ivón ap. Labbé XII. 1190.J. Veudomei Gottfried kétféle fölruházványt különböztetett meg: Alia est investitura, quae episcopum perficit, alia vero, quae episcopum pascit. Illa ex divino hire habetur, ista ex jure humano. [Opusc. VI. Migne CLVII. p. 219.] ") L. IV. ep. 6. ad Henric. Ep. Leod. p. 460. 9) Acan. 22. Coi c. VIII. oecu. [869.] előhozza Gergely L. IV. ep. 22. ad Húg. Diens Bernold Agologeticusában a korábbi tekintélyeket mutatja föl [Migne 1. c. p. 753. seq.] V. ö. még Hefele Cone. IV. 759. 791. 1. V. 21. 40. stb. A kilencedik században Florus ezt Írja de elect. Episc. c. 4. [Migne CXIX. p. 13.] S. ordiuatio nequaquam regis potentatu, sed solo Dei nutu et Ecclesiae fidelium consensu cuique conferri potest. Quoniam episcopatus non est munus humanum, sed s. Spiritus donum. 10) L. I. ep. 49. p. 329; L.II.ep. 37. p. 390; L. VIII. ep. I. p. 571. seq. ') L. VI. ep. 2. p. 454. [Huber Mr a 6.1. * * sz. hibásan idézi a 26. ep.]
