Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

302 volt a kisértések közt Ferreol, Quintinián és Euplius ön­odaadása ! Rhone jiullámai megmerevültek a kínzásokkal gyötrött Ferreol léptei alatt. A hitért megkinzott Quinti­nián előtt föltárultak a börtön ajtai. Az evangélium könyve csodálatosan fölnyílik a biráit oktató Euplius hitvalló kezé­ben, s ő ezeket olvassa : Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért ! Aztán azt mondja még : Ki utánam akar jönni, vegye föl keresztjét s kövessen engem ! Isteni Mes­terük példájára csakugyan mindhárman e keresztet hordo- zák.1) ős érseki városok Antiochia és Konstantinápoly és ti, Nissa, Naziánz és Cesarea magasztos szentélyei hangoz­tassátok újra Krizostom, Gergely és Nagy Vazul ékesszóló dicsbeszédeit, midőn Pelagia, Domnina és Julián nagy­lelkű harcait dicsőíték, vagy midőn népeiknek Tódor és a se- basti hősök nagyságát hirdeték. Dicsőség az Istennek ! kiált föl a konstantinápolyi szó­nok, nincs többé mit félni a haláltól; a leggyöngébb s leg­félénkebb nemnek is játékszerévé lett : asszonyok, ifjú leányok megvetik, gúnyolják. Szüzek mennyei Vőlegénye, te adtad jegyesednek, Pelagiának ama buzgalmat, melylyel az epényét veszélyeztető halált megelőzé. A katonák megjelen­tek lakásának küszöbén ; de ő kisiklott körmeikből, mint a gerle kisurran a madarász halóiból, és egy magas ablakon kiugorván az ég felé röpült. a) Az egész Ciliciában körül­hurcolt Julián erényeinek kellemes illatjával eláraszt minden vidéket, a merre csak megfordul. Szent Pálhoz hasonlóan mindenütt ragyogtatja Istenének hatalmát ;3) és az ő gyalá­zatbilincsei a dicsőség habáraivá válnak. Bevonulása a vá­rosokba valóságos diadalmenet. Vértanúi sebekkel borított teste tündöklik, mint az égboltozat csillagai. 4) Drosis, kinek a leikébe szálló kegyelem nemét túlszár­b Dom Ituinart, Actes de ces martyrs. 2) Sz. Krizostom, 1. k. 40. homilia. s) Sz. Pál, II. kor. 2, 14. 4) Sz. Krizostom, 1. k. 47. homilia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom