Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Római Birodalom
303 nyaló erőt kölcsönzött, elragadtatásba esik a máglyán; a lángok bibor- s aranyöltönyt képeznek körűié. Domnina, Berenice és Prodósce felajánlásra szánt kedves és tiszta áldozatok, önodaadástok hány kislelkü embert borít el szé- gyenpirral ! Jézus Krisztus egyházát üldözik, templomait lerombolják ; Domnina fogja két leányát s így szól liozzá- jok : Kedves gyermekeim, menjünk idegen földre, ott keressük Urunk szolgálatára a szabadságot, melyet hazánk megtagad tőlünk. És Berenice s Prodoscetől kisérve keservvel távozik szülőföldjétől, odahagyja az őseitől rá maradt roppant örökséget ; s egy láthatlan védnök oltalma alatt ismeretlen országokon, kopár pusztákon keresztül utazván, Edes- sába, Mesopotámiának lakói áhítatáról hírhedt fővárosába érkezik. Ott vár a mennyei Vőlegény e három kedveltje egy jámbor özvegy igénytelen házában jobb napokra. De alig élvezték a csöndes magány kellemeit, máris egy katonacsapat élén érkezett üldöző zavarja meg a várost. írva van a szentkönyvekben : „A férj elárulja feleségét s az atya az ő gyermekeit.“ 0 Domnina férje, Berenice és Prodosce atyja ez, ki a császár nevében a három keresztény hölgy visszakövetelésére jön. Parancsára a katonák Hierapolisba hurcolják őket. Ők nem értek oda : egy folyam árja magával ragadja kezöknél fogva gyöngéden összefogódzott testeiket ; és az ég megnyílik lelkeik befogadására.1 2) Te parancsolod, tisztelendő atya, Írja Tódor, iko- niumi püspök, hogy sz. Cirus és anyja, sz. Julia vértanusá- gának részleteiről tudósítsalak. Tekintélyes embereknél kérdezősködtem Isauria előkelő házaiban s ime azon eredményre jöttem, hogy a királyi családból származott Julia látván, mint pusztítja Likaonia egyházát az üldözés, Seleuciába menekült. De minthogy e keresztény község is ép oly sanyarú helyzetben volt, mint a birodalom egyéb tartományaié, karjaira vette hároméves fiát s Tarsusnsk indult 1) Sz. Máté 10. r. 21. v. 2) Sz. Krizostom, V. k. 71. homilia ; I. k. 51. homil.
