Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

LXXL Fejezet.

A vértanuság diadalai.

p.Z ELSŐ KERESZTÉNY SZÓNOKOK MAGASZTALJÁK j^ELÁ- GIA—i jJüLIÁN- jSz. pIRUS—, JÓDOR-ÉS A SEBASTI VÉRTANÚK HŐSIESSÉGÉT.

Amint a vértanúk búcsút vesznek a földi élettől, az egyház hű liai végküzdelmeik kegyeletes emlékéül összegyűjtik becses ereklyéiket, melyeket később a bölcs tudósok lángbuzgalmának hagyományoznak át. Ágoston, mondd meg nekünk, mikép hullottak el ama hősök Afrika földjén, mely nemsokára férfias erényeidnek leendett szinhelyévé? Nem bizott-e meg Abitin, Datif tanácsnoka és nemeslelkü követői emlékezetes kimultuknak elbeszélésével? Nem magasztalta-e előtted Thebest Maximiliánnak, Krisztus eme bajnokának rendületlenségét, ki bátorságát soha sem akarta a pogány császárok szolgálatába szegődtetni? Nem mutatta-e meg neked Tibiura, mint borultak vérfátyolba az éj csillagai akkor, midőn az erényes Felix, az ő első pásztora a kard alatt elvérzett ? Pannonia pusztáinak viszhangjai, hallassátok újra Irén, Quirin és Pollion diadalénekét győzelmök napján ama helyen, hol Sirmium állott ! suttogjátok el újra az örökhon felé szállott szere te tsóhajaikat s a siralomvölgy mielőbbi elhagyásában nyilvánított türelmetlenségöket. És te Gallia és Sicilia földje, emlékeztesd az utódokat arra, mily nagy