Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Bevezetés
40 uralmát a földön biztosítsák. Ekkép kétszeresen érdekelte volna a mai államok alattvalóit és az egyház gyermekeit. De ezen, oly természetes terv helyett, hogyan kezelték az emberiség évkönyveit? Azon ürügy alatt, hogy nem illik a szentet a profánnal összeelegyíteni és hogy mindenekelőtt őrizkednünk kell a babonától és a katholicismus régi hitregéitől, némelyek egészen elhagyták az ókor történelméből a zsidó nép történetét, és mindent, a mi azzal összeköttetésben áll. így azután a legrégibb népek egyikének történelmével egyszersmind elnyomták a legbiztosabb közleményeket, az őshagyomány tudósításait és a társadalom első mozzanatait is. Minden nemzet, az ethiophiak, lybiaiak, — sőt még a szkyták és kelet legtávolabb vidékeinek népségei, bármily ismeretlenek voltak is, mindnyájoknak jutott hely évkönyveikben, csak a zsidó nemzetnek nem. Ezekről beszélvén a vallás nyelvén kell vala szólniok, jobbnak látták tehát megcsonkítani a történelmet. Mások, igaz, vetettek ugyan néhány rövid pillantást e nemzetre, de csak azért, hogy az istentelen Héerénként, az oly bölcs mózesi törvényeket, a bírák csodálatos tetteit megtámadják; hogy az ókor legszebb két alakját Sámuelt és Dávidot nagyravágyó cselszövőkként ál- lítsánk elénk ; hogy Salamon és Juda királyainak oly boldog uralmát úgy jellemezzék, mint a gyáva kényuralom, mint az egész ország elszegényedésének korát. A látnokokat, kik Istentől ihlettek, hogy a jövő által valóknak bizonyult katasztrófákat megjósolják, túlzó költőknek és ábrándozóknak tekintették. A zsidó istentiszteletet a bálványimádással összezavarták; a zsidó vallás hittételei szerintök nem voltak egyebek, mint a politika által feltalált mesék; egyszóval, ha ezen csudálatos történetíróknak hihetünk, akkor a zsidók történelmét még csak meg kellene Írni ; mert jelen alakjában, vagyis a szentirás előttük nem egyéb, mint szánandó babonák alaktalan keveréke. Ha más népek történelmének Írásánál nem támadják is meg egyenesen a vallást, mind- azáltal a bölcsészeti szellem nem mulaszt el egy alkalmat sem,
