Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Egyptom
274 s benne a béke szeretetével megőrizze a belső boldogság forrásait, a munkásságot, a mérsékeltséget, a jó erkölcsöknek ez őrét. Ezen erényeknek köszöni Egyptom azon boldog, csak néha idegen, azonban kereskedelme állásán mitsem változtató bero- hanások által megzavart nyugalmát, melyet ölében hosszú időkön át virágozni látott. Az egyptomiak állítják, hogy tartományuk a legboldogabb volt a földön, s hogy ez a jólét be nem következik, ha a benlakók jámbor erkölcsökben nem neveltetnek, szigorú törvények által nem kormányozta! nak s kitűnő nevelés által az ismeretek minden ágában nem ok- tattatnak.*) Ők azt mondják, hogy az ő törvényeik a legjobbak. 2) Miután Bossuet megjegyzése szerint semmi sem munkált annyira közre a jó szokások fentartására, mint e törvényeknek megtartása: tehát ezek teljes öszhangban állottak a társadalom főkötelmeivel. Az esküszegés istentelenség lévén s egyúttal az igazságszolgáltatás biztosítékainak végenyészete a társadalomban, mint a bűnök legiszonyúbbja halállal bün- tetteték. Nem sietni segélyére a rablók által megtámadottnak annyi volt, mint idegen bűnben részt venni. Hamis vádasko- kodás a rágalmazó feladóra szabott büntetéssel fenyíttetett. Minden évben ki kellett mutatni a megélés módjait. Ezen szabály által meg lőnek akadályozva a törvénytelen s jogtalan életfentartási eszközök. A kölcsönvevő elzálogosíthatta a sírt, mely elődei múmiáit rejté. Ha már most a temetkezés tiszteletétől megfosztatni nem akart, meg kellett kettőznie munkásságát, hogy adósságát lerója, mit ha maga után hagyott, utódainak valamelyike volt kénytelen letörleszteni, hogy a családi sírboltnak ismét birtokába jusson. Az adós tartozásaiért a vagyon kezeskedett, személye azonban soha. Az uzsora el volt tiltva. Életével adózott, ki szabad elhatározásból akár szabad embert, akár rabszolgát megölt. A szülők, kik valamely gyermeküket elvesztették, arra ítéltettek, hogy azt három nap és három éjen át karjaikon tartsák. Könnyen fel1) Diodor, 1. k. 69. f. 5) u. o.
