Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
262 pusztulás pusztulása uralkodott a szent helyen. Hiában törekedett Titus, miután egy végroham következtében a város ura lett, megmenteni a templomot, mint a birodalom legpompásabb emlékeinek egyikét; egy római katona isteni sugallat által vezényelve, a tilalom dacára tüzes üszköt vetett belsejébe. A tűz, melyet minden segély dacára sem lehetett eloltani, csakhamar az egész épületben elterjedt, ugyanazon hónapban s napon, melyen az első templom leégett.1) Az óhit élő jelképe lévén, azzal együtt neki is el kellett vesznie. A zsidók látván a végső reményűket fölemésztő lángokat, iszonyú fájdalomkiáltást hallattak; mert ez volt reájok nézve a legvilágosabb bizonyíték, hogy az Űr őket elhagyta. A papok, a főnökök, a nép egy része kardra hányatott, másik része a diadalmenetre tartatott fen ; százezren pedig rabszolgák gyanánt adattak el. Egy millió százezer zsidó esett áldozatúl ez ostrom alatt. így lön megboszulva az Istenember halála azok vére által, kik kiáltozák : „Vére szálljon reánk s gyermekeinkre!“ A zsidók rettenetes bűntényei voltak egyedüli okai szerencsétlenségöknek s a hallatlan sanyargattatások, melyekkel őket a rómaiak illették, csak bűneiknek voltak igazságos büntetése.2) A kifosztott Dávidváros ezután a lángok martalékául esett ; ekevas járta keresztül ama helyeket, hol Jeruzsálem állott! A szent város alapjainak ezen végpusztulása által betüszerint teljesedett be Krisztus jóslata : „Kő kövön nem marad benned.“ Az isteni harag egész súlya nehezedék ő reá, minthogy az Istenfia halálánál legnagyobb része volt. Judea római tartomány lön; s a meghódítás után a császár következő említésre méltó vallomást tévé : „Isten vezérlete alatt kezdők e háborút; ő szolgáltatta kezünkre eme liozzá- férhetlen erősségeket.“3) Ó annyira meg volt győződve arról, hogy ezen irtó háborúban eszközéül szolgált az isteni boszú- *) *) Jós. de bell. jud. 1. VI. c. 26. 27. 2) u. o. 1. V. 16. 3) u. o. VI. 43.
