Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
263 nak e bűnös nemzet fölött, miszerint, midőn a segédhadak győzelmeinek elismeréséül neki aranykoronát küldöttek, ezt feleié: „Nem én győztem, én csak karomat kölcsönzém az isteni boszúnak.“ Titusnak Romában diadalív emeltetek, hogy a kereszténység központjában a zsidó birodalom romlásának emlékével együtt megörökítse teljesültét az Örökkévaló fenyegetéseinek az istengyilkos nép irányában. Hiába kisérté meg később Hadrián császár Jeruzsálem városának s a templomnak ujolagi felépítését, A munka közben fellázadtak a zsidók; a munkálatok elpusztítva találtattak s a templom emelkedni kezdő falai lerontva. Judeának kilencszáz negyvenöt erődje vagy falva a lángok martaléka lön; hatszázezer lakos életét veszté. A többiek békóba verettek; s e nyomorékok, kik annyira meg valának vetve, hogy még rabszolgákul sem akarta őket senki, teherhordó állatokként adattak el csúfáron Mambre völgyében. így leié sírját e szerencsétlen nemzet ugyanazon helyen, mely Ábrahám alatt bölcsőjét képezé. Azóta a zsidók csekély maradványai mind a népek közé szórva élnek törvények, áldozat s oltár nélkül, mint az egyetlen nép, melynek nincs nemzeti szervezete, kárhozata rettentő jeléül. És sz. Justin egy véd- beszédében igy szólt a rómaiakhoz: „A ti gondosságtok, hogy Júdeábán egy zsidó sem maradjon ; a halálbüntetés, mely ezen törvény vakmerő áthágójára vár, Izaiás eme jóslatát igazolják : „Földjök puszta leszen, ellenségei forgatják fel azt, s egy sem fogja azt közülök lakni.“1 2) Hiában kisérlé meg később hitehagyott Julián a jeru- zsálemi templom felépítését a Megváltó jóslatának megcáfolása végett. Az általa e célra összehívott zsidók munkálkodása közben egy pogány történész tudósítása szerint számos ízben félelmes tüzoszlopok törtek elő, melyek a munkásokat felemészték s a helyet nékik hozzáférhetlenné tevék. Miután e tűz ismételve feltört, kényszerítve voltak a vállalattal felhagyni.2) Az előbbi alapok helyet en1) Sz. Justin. I. védbeszéde 47. r. 2) Ammianus Marcellinus XXIII. k. 1. f.
