Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
261 tak; az egész város felett elterülvén, csak a lázítók düh- kiáltásai s a haldoklók kétségbeesett panaszai által szakít- tatott félbe. E szerencsétlenek közül minden éjjel batszázan mentek a mezőre füveket és főzeléket gyűjteni, kiket a rómaiak a falakkal szemközt fölfeszitének. Számuk oly tetemes Ion, hogy fölfeszittetésökre nem volt elegendő hely és fa.1) így bűnhődtek, kik városuk átellenében az Istenembert keresztre feszítők. Még borzasztóbb vég várakozott az ellenséges táborban a számos szökevényre. A segédcsapatok felmetszék hasukat, hogy belrészeikben megtalálják az aranyat, melyet többen elmenésök előtt elnyeltek. A lázítók nem kímélték a városban maradottakat sem ; megvesszőzték őket. Ámde ők nem ostoroztak-e meg egy Istent ? Egy Jeruzsálemet egészen körülfogó s minden bejárást elzáró fal építtetett az isteni jóslattal egyezőleg: ezen fal és a sánc között ezrek vesztek el. A kapuknál felhalmozott holttetemek száma százezrekre ment. Titus látva ez iszonyokat az eget hivja bizonyságul, hogy ő nem oka e nyomornak. Nem hiszem, jegyzi meg Josephus, hogy a világ kezdete óta valamely város ennyit szenvedett volna.2) Egy Jézus nevű férfiú, mintha az általuk megvetett név arra volna rendelve, hogy őket keserű emlékével mindvégig üldözze, négy év óta éjjel s nappal ismételte a nyilvános téreken e vészteljes szavakat : • Vészhang kelet felől, vészhang nyugat felől ! Vészkiáltás Jeruzsálem és a templom ellen, vészhang az egész nép ellen! Az ostrom tartama alatt pedig ezt kiáltozá : „Jaj a városnak ! jaj a templomnak ! jaj a népnek ! jaj nekem is ! S ekkor egy az ostromlók gépe által hajított kő földre teríté.“ Jézus áldott neve a zsidókra nézve átok és kárhozat neve lön. Végre a lázítók által felolvasztott szent edényeitől megfosztott templomban megszűnt az örök áldozat, hiányozván folytatására a bárányok ; és mint az Üdvözítő megjósold , a b Josephus de bello jud. 1. V. c. 28. 2) Josephus, Jeruzsálem ostromáról.
