Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
200 tatva : „Az Úr boszúja közéig ; a város lakói elfordították arcukat az Úrtól; kövek és fák lettek imádásaik tárgyai. Mondák a fának: Te atyám vagy; s a kőnek: Te szültél engem. Azért azúr elveszti egymásután mindnyájokat. Megégették fiaikat és leányaikat a gyilkolás völgyében hamis istenek tiszteletére; kardra fognak azért hányatni s holttesteik elterülve maradnak temetés nélkül a mezőkön. Mondák : Bölcsek vagyunk! midőn Írnokaik hazug keze hazugságot irt: hölcseségök meg fog szégyeníttetni. Fösvények voltak : gazdagságuk el fog vétetni. A gonoszság hidegvérüen gyakorol- tatik Jeruzsálemben ; e városban csak igazságtalanságot s elnyomást láthatni. A büntetés közeli ; át fog adatni ellenségei kezébe kincseivel, fényes bútoraival együtt. Lakói Babilonba vitetnek; tűz fogja elemészteni. Népem elfeledett engem, mondja az Úr; szive gonoszságának adta át magát; a föld néptelen lesz s pusztulás fogja elérni. Jeruzsálem lakói! szűnjenek meg vigasságtok énekei : mert a szorongattatás eljő. Vessétek le ünnepi ruháitokat ; öltözzetek gyászöltönyökbe. A hegyek panaszaitoktól hangozzanak vissza s a völgyek fájdalomkiáltásaitoktól, mert az erős Isten büntetni készül hűtelen népét. Látjátok őket? Jönnek messzeföldről urai Júda országának ! Bekerítik Jeruzsálemet, mint az őrök a mezőt. Éjjel nappal csak a harsonák zaja, fegyverek csörgése, s a viadal lármája hallatszik. Eljött a vég ! Sión bevétetett, a városok szétdulvák; romok romokra hányatnak, s Júda egész földe pusztulásnak adva.1) Az izraeliták süketek Jeremiás szavai iránt, nem törődve az asszírok első betörésének fenyítésével, mely elrabolja vezéreiket, s csak makacsságukat növeli, zajos lármával követelik a látnok halálát. Többször a börtön mélyébe vetik, hogy kevesebbszer kelljen szemrehányásain pirulniok. Aztán mindig növekvő lázzal adják magukat az istentelenség mindenféle gonoszságaira. Halljuk Ezekiel látnok erre vonatkozó szomorú ecsetelését. „Az Úr lelke elvitt Jeruzsálembe ; és be*) Y. ö. Jeremiás.
