Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

XVII. Fejezet.

Júda és Izrael szerencsétlen idői.

jIÚDA KIRÁLYAI S NÉPE GONOSZSÁGÁNAK BÜNTETÉSE.

Júda királyai fájdalom nem mindnyájan követik a hűség eme példaképeit, nem valának benne mindnyájan kitartók. A zsidók elfeledik időközben Isten jótéteményeit ; a múlt csodák, nemkülönben a jövendők, melyeknek hirdetésével megbízva lőnek, nem vonják többé magukra figyelmöket ; múlandó, csalóka tárgyak jobban érdekük őket. Ezért a jótétemények után csapások következnek. Elégedjünk meg a szent történetekkel, példáik önmagukban is eléggé ékesszólók. Róboam, Salamon fia, megveti az öregek bölcs tanácsát, hogy tapasztalatlan ifjak véleményét követhesse ; leigázza alattvalóit, nagy adót vettet népére s durván bánik vele ; a királyi hatalom ellen tiz törzs lázad fel, s megalapítja Izrael elpártolt országát. Midőn az isteni törvények megvetése Róboam- nál tekintélyének csökkenését idézte elő, a vétkek, melyeknek e törzsek magukat az előbbi kormányévek vége felé átadták, előkészítették őket a bálványimádásra, melybe csakugyan sülyedtek. Jeróboam, hogy a szakadást fentartsa, s hogy a sötétség szelleme okozta lázadást állandóbbá tegye, s hogy bitorolt hatalmát megszilárdítsa, magához ragadja, mit napjainkban legdrágább szabadságnak tartanak, az isten- tisztelet szabadságát. „De mindazok — jegyzi meg az irás, kik Izraelben egész szivökből jártak az Úr útain, ezután is