Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
192 — jártak Jeruzsálembe imádni atyáik Istenét.“ Számuk oly tetemes, hogy Júda országot erősítik, s Koboámnak, a kihez ragaszkodnak, segédkezet nyújtanak, hogy magát trónján föntartsa. A mint e fejedelem erősen érzi rajta magát, tökéletesen elhagyja Isten törvényét. Ezért Szemeiás látnok az Úr megbízásából következő szavakat intézi hozzá: „Ti elhagytatok engem és én Sesak kezébe adlak titeket.“ S valóban Egyp- tom királya megjelen, meghódítja a királyság erősségeit, melyeket Júda királya erősbített meg, s melyeket bevehetet- leneknek tartott ; kirabolja Jeruzsálem kincstárait, s azután a Mindenható igazságossága által kezeire játszott zsákmánynyal terhelten tér vissza hazájába. x) Jozafát a megfeledkezés pillanatában szövetséget köt Izrael királyával, mit jámborságánál fogva vissza kell vala utasítania ; a felbőszült Úr erre elpusztítja ama hajóhadat, melyet a két király a tarsusi termények elhozatalára küldött. Jóram nem halad a jó utón ; megöleti fivéreit, oltárokat emel a hamis isteneknek, s alattvalói egy részével bálványimádásra vetemedik. És csakhamar az adóköteles Idumea lerázza Júda jármát, Lobna — a szent könyvek szerint — felmondja az engedelmességet oly fejedelemnek, ki elhagyá atyáinak Istenét. Ugyanekkor ezeket mondja neki Illés látnok : „Gonoszságod miatt a Mindenható nagy csapással fog sújtani téged és népedet.“ S nemsokára az arabok elpusztítják Judeát, kirabolják a palota kincseit, miután meggyilkolák a király gyermekeit, ki saját fivéreit kardra hányta. De az Űr meg nem elégedvén eme súlyos és mint a nemzet gonoszságai, ismételt csapásokkal, Jóramra undok betegséget küld, melynek fájdalmai csak a halállal szűnnek meg ; sőt nem is te- mettetik a királyok sírboltjába. 2) Nem akarunk szólni sem Okoziás szomorú végéről, ki hűtlenségének csakhamar áldozata Ion, sem a kegyetlen Atá- lia uralkodási idejéről, kinek uralma gyilkossággal kezdőb Krónika IL k. 10, 13. Királyok III. k. 12. f. skk. 2) Krónika II. k. 21. f.
