Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

154

másik, épen arra menő tagjához ekképen szóla : „Elimelek atyánkfia mezejének részét eladja Noémi ; akarod-e tehát megvenni s nőül venni a moábi Rútot, hogy rokonod nevét feltámaszd örökségében ?“ Ez feleié : „Oda engedem a rokonság jogát teneked.“ És Booz mondá a vének előtt: „Bizonyságok vagytok ma, hogy magamévá tettem mindazt, mi Elimelekéés fiáé vala, kezemhez adván Noémi, és a moábi Rútot házasságra vettem, hogy férjének neve el ne vesszen családjában.“ Feleié az egész nép és a vének: „Mi tanuk vagyunk. Tegye Isten ez asszonyt, ki házadba mégy en, mint Rákelt és Liât, kik fölépítették Izrael házát, hogy példánya legyen az erénynek Efratában és dicső névvel bírjon Betlehemben.“ És adott az Úr Booznak egy figyelmeket. Noémi fölvévén a gyermeket, szivéhez szoritá, ölébe fogá, s dajkája, hordozója lön és későbben első lépésre tanítá. A 'szomszéd asszonyok örvende- zének és mondák : „Az Úr vigasztalást adott örökségednek.“ A fiú neve Óbed vala. Ez atyja vala Izainak, ki atyja vala Dávidnak, a Messiás elődjei egyikének.1)

J) Kút könyve. — Máté 1. 5.