Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
A BŰN EMBERE PÁLNÁL. 180. A templom megszentségtelenítése Jézus tanítványai előtt épen úgy, mint a zsidók előtt istentelenség volt. Az Ur azt Atyja házának mondotta volt, a templom kitisztítása volt nyilvános működésének első és utolsó ténye, és a tanítványok ez igéket: „A buzgóság házadért megemészt engem“ benne teljesülni látták ')• A hívek első községe Jeruzsálemben a templomot szívesen látogatott helyiségnek tekintette, mindennap összegyűltek ott; Pál egyik je- ruzsálemi útját avégett tette meg, hogy fogadalmát az ottani templomban teljesítse 2). így a keresztények és az apostol azt, kit a Krisztustól megjövendölt templomfertőztetés okozójául vártak, csak „a bűn ember “-ének, „a romlás fiának“ tarthatták. Átalán : mily fényben tűnhettek föl akkor a Caesarok a zsidóságból áttért keresztények előtt ? Caesar a nemzeti önállóság utolsó látszatát is megszüntette, és a népet jövevény, az idumaei Antipater és fiai kezébe szolgáltatá. Augusztus az utált Heródes rémes zsarnokságát gyámolította. Tiberius alatt Pilátus ennek nevében Krisztust a kereszthalálra itélé. Caligula üldözé azokat, kik őt nem imádták, és Claudius ép akkor űzé ki Rómából a zsidókat s velők az első keresztényeket. És most istenek voltak mindnyájan, kiknek templomaik, oltáraik s papjaik valának. Krisztus elleni gyülölség, az igaz Isten megvetése, az Isten népének zsarnoki üldöztetése volt jellege e császárságnak. Mit a Jelenésekben a hétfejű vadállat akar és tesz, azt Pálnál a Caesarok egyike teszi, mint „ellenség.“ 181. E bűnember jellemzése részben szorul szóra Antiochus Epiphanes leírásából van kölcsönözve, mely Dánielnél található. A zsidók e vérszomjas üldözőjéről, ki a jeruzsálemi templomban az olympi Zeusnak oltárt emeltetett, ki egyszersmint a pogány szentélyeket is megfertőzteté, úgy hogy Polybius borzalmas halálában az ilyetén profanatiók büntetését ismeri föl, — róla mondja a látnok: „A király fölfuvalkodik és fölemelkedik minden isten ellen; még az istenek Istene ellen is nagyokat szól. Nem gondol atyáinak istenivel, sem az asszonyok (Nanaea, a perzsiai Artemis), kívánságával, egy istennel sem törődvén, mert mindeniknek ellene támadt“ 3). Épen így fuvalkodik föl az apostolnál ellenfele „minden úgynevezett isten és minden képszobor (vagy szentély) ellen“ *). 256 r) Jo. 2, 17. — -) Act. 2, 40. -r- 3) Dán. 11. 30. 37. — 4) aéjlaapa, azonkívül csak Áct. 17, 23, hol Pál az athénieknek mondja : „Látván bál- ványaitokat“, t. i. oltárokat és képoszlopokat. Tlieophyláctus által
