Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Második könyv. Az apostolok tanítása

I

Tehát új Antiochus, pogány uralkodó az, kinek eljövetelét Pál kilátásba helyezi. Csak ilyenről lehetett jellemző ismertetőjelül megjövendölni, hogy minden isten ') és bálvány fölé fog emelkedni és önmagát fogja imádás tárgyaid kijelelni. Kereszténynél vagy zsidónál ilyesmi egyrészről nem képzelhető, másrészről magától értetik. Magától értetik, amennyiben mindenki föléje emelkedik annak mit megvet, minek semmiségét ismeri ; képzelhetlen másrészt, mivel ilyetén önistenítéssel egybekötött fölemelkedés minden más istenek fölé csak a pogány öntudatnál fogva lehetséges. Az istenkáromló, kit Pál említ, isten akar lenni, még pedig a legelőkelőbb, leghatalmasabb ; mint épen Caligula, Noro, Domitián és más impe- rátorok, kiknek oly istenek hatalma, mint Merkur és Apollo, hasonlítva saját korlátlan földi hataiomteljökhöz, csekélyebbnek tűnt föl, és kik tudták, hogy hatalmok van uj isteneket rendelni vagy fönálló cultusokat eltiltani és megszüntetni, tehát az isteneket bizonyos módon megsemmisíteni * 1 2). „Ölj meg te engem, vagy én öllek meg téged“, kiálta Caligula Homér szavaival Zeusnek, kit egyszersmint vádolt, hogy a Capitoliumot bitorolja3 *). Ez annyi, mint minden úgy nevezett isten és bálvány fölé emelkedni ; és világos, hogy ez csak oly korban történheték, melyben a pogányság még uralkodott, midőn még léteztek bálványok. A pogányság

A BŰN EMBERE PÁLNÁL. 257

magyarázza meg, és Theodoretus (Therap. 2.) így szól a pogányokhoz : oóxáTt tó ítóov dí izoXki pepísETÉ <jeßci<jp.aTa. U. a. jelentéssel bír Sáp. 15, 17. —

1) A mi XeyopEvo; diós értelme a parallel helyből 1 Cor. 8, 5 tűnik ki, hol Pál a pogány „úgynevezett istenekéről tesz említést, ellentétben a keresztények egy Istenével, és azon hozzátevéssel : „Mivelhogy sok isten és sok úr vagyon“, t. i. emberfölötti hatalom , „daemonok11 . kiket a pogánvok istenek gyanánt tiszteltek.

2) Pacit et hoc ad causam nostram, quod apud vos de humano arbitrio divinitas pensitatur. Nisi homini Deus placuerit, Deus non erit. Tertull. Apol. 5. Olshausen állítása (Bibi. Commentar IV. 509.) : „A császárok nem helyezték magokat a többi istenek fölé, csak mellettük akartak helyet bírni, mint a római nép geniusának képviselői“ — tehát teljesen valótlan. Épen az istenek fölé való emelkedés képezte a római caesarismus fővonását. Ki magát is isten gyanánt imádtatá, és mint Pontifex Maximus az összes bálványimádás stb. fölött határozott, isteneket teremtett vagy tett le, egészen azt tette, mit Pál itt mond. így kellett Elagabal alatt magának Jupiternek is tűrnie, hogy az új syr istennek utána helyeztessék ; és a császár még tovább ment, id agens , nequis Romae Deus nisi Heliogabalus coleretur. Lamprid. vita Heliog. p. 796. ed. Lugd. 1671.

3) Sueton. Calig. 22. Dio. Oass. 59, 26.

Döllinger : Keresztény«, és egyh. 17