Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
240 A MEZTELEN LELEK. élők közt. Pál dicséri e férfiút a szolgálatokért, melyeket neki tett ; azonban rendes szokásától eltéröleg nem tisztelteti őt, hanem családját; csak ennek kívánja az Ur áldását, és azután imádkozik Onesi- phorusért, hogy az úr Jézusnál irgalmat leljen az Ítélet napján '). Î61. A föltámadásig tartó időközben a lélek (összehasonlítva itteni létezésmódjával) a testnélküliség vagy meztelenség állapotában van melytől az apostol irtózik, noha máshol a jámbor hívő, jellemvonásául említi, hogy ez „a szabadulás után opedjen a halál testéből“, melyben a bűn törvénye uralkodik, melyet, mint a lelket lefelé vonzó terhet, oly gyakran érez. De „mi tudjuk, hogyha a mi földi házunk, melyben lakunk,* leomlik, van épületünk az Istentől, nem kézzel állított, hanem örökkévaló házunk mennyekben“, és „nem kivánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, el- nyelessék az élettől“ -). Ez azonban csak azokkal fog történni, kik Krisztus eljövetelekor élni fognak ; ezek akkor rögtön átváltoznak testökre nézve, és a megdicsőülés által mintegy átöltözködnek, az új mennyei ruhába fognak öltöztetni anélkül, hogy a régit a halál megsemmisítené, ami természetesen megfelelő, az embert környező helyiséget tételez föl, melyben az ember tartózkodni fog. Mindaz- által a léleknek mez nélküli állapotát, mely a halál által földi hüvelyétől el választatott, nem kell úgy képzelni, mint teljesen szellemi létet, minden testanyag vagy szerv nélkül, a test szellemi személyiség, mivé az ember teremtve van, és öntudatának folytonossága, és a lélek lényegéhez tartozó testképzési vagy szerző erő, szükségképen azon véleményre késztetnek, hogy a lélek nem bir ugyan valóságos testtel, de mégis bir hüvelylyel, ideiglenes a testet helyettesítő mezzel, hogy a föltámadást megelőző középállapotban sem nélkülözi azon testi szervet, mely nélkül a behatások felfogása és a tevékenység nyilatkozata nem gondolható. Es e szerv lesz a csira, melyből a föltámadáskor fog az új, halhatatlan test fejlődni. Mert Pál a föltámadás tanának fölvilágosítására a földben rothadó és a rothadásból életteljes gyümölcscsé fejlődő mag képét használja, hol ugyanazon folytatólagos menet szemlélhető, mint az emberi testnél 3). Hiszen nem is lehet másként gondolni, minthogy a lélek testével, mely folytonos átalakulási folyamat alatt van és Krisztus testének lényege által tápláltatik, s melyben eszerint Krisztus teste ') 2 Tim, 1, 16—18 és 4, 19. — 5) 2 Cor. 5, 1—4. — *) 1 Cor. 15, 35 sq.
