Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
A GEHENNA. 241 lakozik, felytonos viszonyban áll ; és pedig oly viszonyban, mely mint folytonos testképző erő nyilvánul, mégis úgy, hogy ezen, a föltámadást megelőző középállapotban a szellemi létezésmód a túlnyomó, és ezért van a „Jelenések“ könyvében csak a föltámadot- tak leikéről szó. 162. A Hádestől egészen különböző hely a Gehenna, vagyis a „tüzkemence“ ') ; az „örvény“ 2) ; a valódi pokol; az el- kárhozottak helye. E azó kezdetleg a bálványimádás fortéiméi által megszentségtelenített és azért Józiás által szándékosan megfer- tőztetett Hinnom3) vagy Tophet ;) völgyét jelentette, hol Izrael Molochnak gyermekeket áldozott, hol később a gonosztevők hullái lőnek megégetve és az ott folyton égő tűz mindenféle odahordott szemetet és piszkot fölemésztett. Jézus korában a nép szájában az elkárhozottak büntetéshelyét jelenté; és a Gehenna lakóiról mondja Jézus 5) Jezaiás szavaival, hogy férgük nem hal el s tűzök el nem alszik *’). Miként itt, úgy más helyeken is akként állíttatik elő jelképileg az elkárhozottak sorsa, mint kivettetés a külső sötétségre ;7) mint másodig vagy örök halál8) ; szüntelen elhaló élet ; Pálnál mint eltaszíttatás az Ur szine elől és örökké tartó kárhozat9). Ezen és más megjegyzések szerint a javíthatatlanok és azért a boldogoktól elkülönítve levők állapota úgy tűnik fel, mint az életczél ölté vesztésének kínzó öntudata, mindannak nélkülözése, min előbb szívok csüggött ; mint teljes ernyedtség és tétlenség, mely az összes életeröktőli megfosztatásnak és a már most hiú és gyümölcstelen, gonoszra irányzott akaratnak következménye ; mint kielégítetlen szenvedélyek szünetlen lángoló tüze, és a többé el nem altatható lelkiismeret mardosó kínja. A belső boldogtalanság ez állapotának megfelelő tér a Gehenna, melyhez az anyagi természet azon salakban és megülepedett posványbán, mely a megújulási folyamat után, mint élettelen seprő fog visszamaradni, anyagot és helyet szolgál- tatand. 163. A holtak föltámadásáról való tan az apostoloknak megkülönböztető főtana volt, amelynek vallása Jézus tanítványainak ismerve volt. Ha nincs föltámadás, úgymond szent ') 1 Cor. lo, 35 sq. — -) Matth. 13, 50. 3) Apoc. 9. 1. Luc. 4. 31. — J) 1 Reg. 23. 10. Jerem. 7, 31 ; 19, 5 ; 32, 35. — 5) .les. 66, 24. — 6) Marc. 9, 43. 44. — 7) Matth. 8, 12; 22, 13. — 8) Apoc. 21 8. — 9) 2 Thés. 1, 9 et'. Gal. 6, 8. 2 Petr. 3, 7. Jiid. 7. Dulling,‘i’ : Keresztényi!, és egyU. 1 6
