Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
HÁIíOmMlE H [VA TA!,. 111. Krisztus az egyedüli, ki az emberekért szenvedett ; és mégis mondhatá Pál, hogy o azt, mi Krisztus szenvedéséből hiányzik, az egyház részére betold; ') és minden vértanú, mindenki, ki az egyház igazsága- és javáért küzdött, mondhatá azt. 0 az egyetlen közvetítő, és közbenjáró ; és mégis meg van liagyva az egyháznak, hogy minden emberért imádkozzék. -'(Egyedül ö bocsáthatja meg a bűnöket ; és mégis : „Kiknek megbocsátjátok bűneiket, meg lesznek bocsátva.“ 3) Egyedül ő szülheti újra az embereket ; és ezt mégis az egyház szolgái hajtják végre a keresztség által. Egyedül ő nyújthat éltető eledelt ; de emberi kezek osztják ki azt az egyházban. Épen azért alkotta Krisztus e testet, az egyházat, hogy minden, mit e test szervei az ő nevében, az ő erejéből és telj- halmából tesznek, az ö tette legyen ; hogy így minden szolgája és eszköze tudja, hogy ómaga a papi és egyházi ténykedéshez csak a külső alakot szolgáltatja ; a tény ereje és valósága azonban azon egyetlen prófétához és főpaphoz tartozik; és hogy ez által minden emberi önzést és dicsőítést csirájában elfojtson. 112. S így azok papsága, kik Krisztus testének szerveit képezik, egyrészről Krisztus papságának láthatóvá tétele és alkalmazása, másrészről a hívők egyetemes papságának helyettes végrehajtása. Szemben a néppel az apostolok és papi utódjaik az Urat képviselők ; Istennel szemben pedig a népet. Az elöljárók földi, szerves papsága kezessége és bizonyítéka volt valamint Krisztus folyton tartó, folyton működő főpapságának, úgy az összes liivők egyetemes, Isten előtt kedves papságának is. De az egyház az ószövetség összes javainak birtokosa: a zsinagóga, a templom es Dávid trónja, azaz a tanítói hivatal, papság, királyság, melyek ott különválasztva voltak, először Krisztus személyében egyesülőnek, és így egyesülve ötöle azokra szállottak át, kiknek mondotta : „Amint küldött engem az Atya úgy küldelek én titeket.“ Krisztus maga bizonyos fensöbb értelemben ruházta át apostolaira a papi királyságot vagy a királyi papságot, e két. szellemi hatalom egyesülését úgy mint maga birta. Ugyanazon alkalommal, midőn az elsőség fölött civakodó apostoloknak kinyilatkoztatta, hogy mindenesetre lesz közöttük egy „nagyobb,” egy „vezér,“ ki azonban magát vanyaival , hatalmával , erőivel egészen eltöltött, Krisztus teljét magfában hordozó test. *) Kol. 1, 24. — 2) 1 Tim. 2. 1. — ?) .Tán. 20. 23.
