Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Második könyv. Az apostolok tanítása

AZ IGAZSÁG OSZLOPA ÄS ALAPJA. dául dobott igazság; ámde ő, az egyház, minden földi intézmény között egyedül ö a védő edény, melyben azon igazság a maga va­lódiságában őriztetik mindvégig, melynek megismerésétől és való­sításától, életbeléptetésétől függ az ember boldogsága ; mert Krisz­tus az ő elválhatlan teje, és a Szentlélek az igazság lelke. Ennél­fogva az egyházban az igazság és kegyelem áradata soha meg nem szűnik. Mindannak lényege, amit Krisztus tanított, mit az apos­tolok hirdettek , állandó világossággá , az egyháztól soha el nem távozó, soha el nem homályosúló fénynyé lett. Csak az egy­házon kivül, bensőjébe soha sem jő létre a Pál által rajzolt állapot') midőn az emberek „ide s tova hajtatnak a tudomány minden szelé­től“ és zsákmányul esnek „az emberek gonoszsága- és tévedésbe ejtő álnokságának.“ Ellenkezőleg Krisztus az egyházban tanítói hivatalt állított föl Krisztus teste fölépülésére, „hogy mindnyájan eljussunk a hitnek és az Isten fia ismeretének egységére, tökéletes férfikért érvén Krisztus teljes korának mértéke szerint“ *). 110. Háromféle hivatalt viselt Krisztus az emberi nem üd­tf véért : a papit, a prófétait és a királyit. O ezek mindegyikében egyetlen és utólérhetlen ; mindegyikében folyvást működik. Az ég­ben fölmagasztalva, a tér és idő minden korlátái alól fölszabadulva most is egyházának egyetlen nagy prófétája ő, ki, amit teremtett, azt főn is tartja; ki lelkének az egyházban való jelenléte által a világ végezetéig folytonosan tanít és tanítmánya tisztaságát és igaz­ságát megőrzi. 0 az egyedüli főpap, ki Atyjánál is folytatja föl­dön bemutatott áldozatát, ki magát mindig közbeveti Atyjánál az _ ff emberek megkegyelmezéseért, és érettök közbenjár ). O végre egyedül királya és ura a világnak és egyháznak, kinek minden lába alá van vetve4); ki mindenható ereje-és mindentudó bölcseségével az egyházban mindent a nagy végcél felé vezetve uralkodik egy­háza fölött. Ennélfogva minden hívő, minden időben e próféta ta­nítványa, e király alattvalója, e főpap oltártársa az áldozatnál. Azonban a hívek ilyenekké az ő földi helytartóinak közvetítése által lesznek, kik a prófétai hivatalt tanának állandó hirdetése által, a királyit egyházának kormányzása által, a főpapit áldozatának bemutatása és kiosztása által viselik. S igy az apostolságban e hár­mas hatalom egyesítve van ; mert az egyház az ő teste, teljessége annak, „ki mindent betölt mindennel“ 5). *) EL 4. 14. —- 2) EL 4. 13. — *) Zsid. 4. 14 ; 6, 20 8, 1. s köv. —Rom. 8. $4. — 4) 1 Cer. ,to. 27. — *) Et'. 1, 23 : to 7rXrjp(i)fi.of, a Krisztus által, adoma­20fi

Next

/
Oldalképek
Tartalom