Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
A NAGT NÉPBIRODALOM 201 102. Mert minden nép lassankint ez országba olvad be. Az egyháznak nem szabad elrejtett felekezetihez hasonlólag tengődnie; nem szabad egyes, magokat választottaknak tartó lelkekböl álló csöndes csoport módjára élődnie ; hanem, mint világegyház, elég tágas és kiterjedt legyen arra, hogy minden nemzetiséget, az emberi természetnek megfelelő minden irányt és tevékenységet kebelébe fölvehessen és megnemesíthessen. Neki az emboriség nagy nevelőintézetévé kellett válnia ; államot és jogot, házasságot és erkölcsöt, műveltséget és tudományt, minden erkölcsi életformát, a nemzeti és egyéni élet és munkásság minden alapját és eredményét szellemével át kelle hatnia és megtisztítania. Oly néptől származván, melyet a religió hozott létre és őrzött meg az enyészettől, épen a kezdet korszakában ama sors juta neki osztályrészül, hogy ezen annyira szívós, erősen kiképzett és elzárkózott nemzetiséggel való nehéz harcban, állandó küzdelemben fönmaradjon, fejlődjék és azután világ birodalommá alakuljon, mely a legyőzött népiességek romjain fölépülve, annak minden korlátáit áttörte. — Ezáltal kikerülte az egyház a veszélyt, hogy mindjárt ifjúságában bizonyos meghatározott nemzetiségi korlátok határai közé záratván, ezáltal általános hivatásától elvonatva, erre képtelenné váljék. 103. Krisztus egyháza számára a mustármag jelentőségteljes hasonlatát választotta, mely az izraolita föld- és kertművelés magvai közt legkisebb, azonban belőle oly cserje nő ki, mely ott a fa nagyságát is elériT). — így kelle egyházának a csekély terjedelmű, piciny, hanem a bekövetkező fejlődést tehetékképen és lényegileg egészen magában foglaló csirából hatalmas, népeket beárnyékoló fává fejlődnie. E képet kiegészítette a kovászról vett hasonlattal, mely csöndes, elrejtett tevékenységgel s ellenállhatlan átalakító hatalommal — épen nem huzamosb erjfolyam nélkül — lassankint áthatja az emberiség tömegét2). De az egyháznak legdúsabb és legtanulságosabb képe az, melyet Pál előszeretettel használ3) ; midőn tudniillik szerves testhez, Krisztus testéhez hasonlíttatik, melyet O leikével betölt; itt kép és tárgy nála olykor összefolynak. E testben a tagok sokasága nem akadályozza az egységet, sőt ennek létrehozására s föntartására elkerülhetlenűl szükséges. És az egység mellett Isten akaratánál fogva a hivatások és adományok legnagyobb vál4) Máté 13, 31. — 2) 13, 3.3. — ») Kol. 1, 18, 21, — I. Kor. 12, 12—20, 27 ; 10, 17. •— Rém. 12, 5, — Éphez. 1, 23 ; 5, 23.
