Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
JÁNOS LEVELEI. 170. János első levele evangeliomának mellékdarabja, bizonyos tekintetben kiegészítő része. Nyilván Pálra utalva, arra int az apostol, hogy itt az utolsó óra, melynek jeléül, sok antikrisztus, nevezetesen gnosticus tévtanító támadt, kik Krisztus személyének egységét megoszták és az ember Jézust megkölönbözteték a mennyei Krisztustól, ki szerintük csak ideiglenesen lakott benne. Ezek ellenében kiemeli János, hogy az Isten fia testben jelent meg. Az eléadás olykor értekezésbe megy át, azonban menten a megszólításhoz tér vissza ; s a keresztény egély isteni eredetének, [valamint a tevékeny szeretetben nyilvánuló keresztény élet alapja- és boldogságának kifejtése által, egyetemes fontosságú tanirattá emelkedik. Ez első levél soha sem volt az egyházban vita tárgya, sohasem tulajdoniták másnak, mint János apostolnak, jóllehet szerzője nem nevezi meg magát. A levél elején azonban úgy tűnteti fel magát, mint Jézus életének szemtanúját, és egyes kifejezések elárulják az apostolt;’) az egész hang, az elmének jobbára szemlélkedö iránya, az elvont fogalmak használata a negyedik evangélium szerzőjére mutatnak. 171. Kétség merült föl ellenben az egy ház bau azon két rövid, egymáshoz szerfelett hasonló körlevél apostoli eredete iránt, mely a cánonban János második és harmadik levelének neveztetik. A szerző egyszerűen „a presbyte r“-nek írja magát ; de már e szó használata eme levélben bizonyítja, hogy nem vehette e címet közönséges egyházi értelemben, mintha t. i. egyike volt volna csak valamely község presbytereinek. A szerző ezáltal bizonyosan azon egyetlen és fönséges állást akarta jelölni, melyet ő, az aggkoránál fogva tiszteletreméltó tanító, az utolsó apostol, saját körében elfoglal vala ; mert e szóban az egyház akkori és későbbi használata szerint a tanítói tiszt a vénség fogalmával szövetkezők. A második levelet, mint látszik, egész községhez irta , mert föltéve, hogy amaz „Elek ta (kívánatos) asszony és gyermekei“ alatt magán családot értett : úgy nem mondhatta volna az apostol, hogy (nemcsak ö szereti e kiválasztottnak gyermekeit, hanem mindazok, kik megismerek az igazságot. Tehát valamely községről2) vagy annak részéről van szó; apostolunk örül, hogy igazságban járnak, s óva inti őket ismét ama tévtanitóktól, kik Krisztus megtestesülését tagadják. A harmadik, Cájusnak szóló levél bizob I. Ján. 1, L 5; 4, 14, 2) II. Ján. 4. Maga e kifejezés eprjgxa h. -<üv té- xviov aou nyilván túlhaladja valamely, anya- és gyermekekből álió család körét. 102
