Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
A .JELENESEK nyos, János iránt ellenséges lelkületű Diotrephes püspök üzel- meit hibáztatja, ki nemcsak elutasítá a Jánostól levéllel kiküldött, testvéreket, hanem még azokat is, kik őket befogadták, az egyházi közösségből kizárá. János hírül adja, hogy most már maga szándékozik ezen községet meglátogatni. 172. Az apostol leveleit a Kánonban követi prófétai könyve: a „Jelenések.“ Ez kétségkívül az ő müve. A szerző magát Jánosnak s az Úr egyik tanítványának nevezi, ki a könyv szerzési idejében az előázsiai egyházaknál magas tanítói tekintélyben álla. Minthogy azonban az egyházban más Jánost is ösmertek, tudniillik az apostolnak kortársát, ki szintén Ephesusban éle s az Úr tanítványa volt, bizonyos presbytert, kinek sírja Ephesusban az apostoloké mellett vala látható : sokan már régenten azon véleményt ápolák, hogy talán ezen presbyter szerzője a „Jelenések“ könyvének. Ámde ama véleménynek nincsen akár történelmi, akár hagyományi támasza ; s csakis azon érdeklődésnek köszöni létét, melynélfogva az apostol helyett más valakit akarnak vala e prófétai könyv szerzőjévé tenni. A legrégibb egyházi hagyomány világosan az apostolnak tulajdonítja a könyvet. Ha már az is nagy fontosságú, hogy Papiás e müvet mint isteni sugalmazás mellett írottat említi : úgy Justin, Melito, Irenaeus, a Muratori Kánon, és Hipolytus bizonysága döntő. Az apostol Traján idejéig Ephesusban élt ; s mintegy negyven évvel ezután Justin ugyanazon városban ') a „Titkos Jelenések“ könyvét mint az apostol kétségbevonhatlan müvét említi. 2) E körülmény föltételezi, hogy Jánosnak saját egyházában, hol a „Jelenések“ könyve először megjelent s honnan azután tovább terjede, őt ismerek e mü szerzőjének. Kevéssel ezután Melito, Sardes püspöke, tehát azon egyházé, melyhez a „Jelenésekben“ említett körlevelek egyike intézve volt, sajátkezű iratában minden közelebbi meghatározást mellőzve Jánost említi e könyv szerzőjének. Irenaeus bizonyságtétele 3) mesterére, Polycarpusra, az apostol tanítványára vihető vissza ; hogy ő a szerzőt „János az Úr tanítványa“ szavakkal jelelvén, csakis az apostolt (értette, csalhatatlanul kitetszik azon tanúkra való hivatkozásából, kik Jánost szinről színre látták volt. És hogy Elö-Azsiában, épen e szemtanúk lakhelyén, midőn azok még éltek, sokat olvasgaták és megbeszélek, azt a fi66-os szám fölötti vita bizonyítja, mely szám valódisága mellett (a 616-os 103 A) Euzeb. 4. 18. —2) Diai. c. Trypli. p. 308. — 3) íren. 5, 30.
