Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
JUDÁS KS LKVELE. 07 irók ritkábban idézik. Csak lassan, idő folytán, úgymond Hieronymus,1) vergődék a levél tekintélyre ; a gyanú, melyet ezúttal megemlít, mintha t. i. a levelet Jakab neve alatt más terjesztette volna el, nyugaton egy ideig fennálla ; keleten szó sincs erről, soha sem is tekintetett más e levél szerzőjének. 162. Jézusnak másik testvére, illetőleg unokatestvére Judás volt, Jakabnak fivére, s mint ez, fia Jézus nagybátyának Kleopás- nak és Máriának, az apostolok közé Thaddaeus vagy Lebbaeus név alatt sorolva. Hegesippus azon kifejezéssel, hogy őt az Űr „test szerinti“ fivérének2) nevezték, azt akarja mondani, hogy a rokoni viszony közötte és Jézus között, Jézusra csak mint emberre vonatkozik, miután mint Isten fiának, rokonai nem lehetnek.'*) Rövid általánosan hangzó felirattal ellátott levelét mégis különösen a kis- ázsiai községekhez intézte s valószínűleg csak Péter, Pál és Jakab halála után irá, hogy az ott divó gnostico antonomisticus tévtanok- nak egy, még életben levő apostol tanúságát állítsa ellenébe. A levél főleg e tévtanítók és ámítok jellemzésével, testiségük, a keresztény szeretetlakomákkal (agapa) való visszaélésük, káromlásaik vázolásával foglalkozik. Hogy _a keresztényeket ámításaik ellen megóvja, az apostolnak jelenleg teljesedésbe ment jóslatára emlékezteti őket, mely szerint jönni fognak ily emberek s feldúlják az egyházat. S e‘helyen gondolatai sőt szavai is gyakran Péter második levelével megegyeznek ; csakhogy Péternek általánosságban tartott uj j mutatásait, tapasztalása nyomán szabatosabban vázolja. E levelet az egyházban mindenkor hitelesnek tartják vala, névszerint is elég korán idézték, (Tertulian, Kelemen, Origenes) ; s ha Euze- bius a kétségbe vontak közé számítja, s ha különben is egyes kétségek merőiének föl ellene, ennek okát egyedül abban kell keresnünk, hogy a szerző levelében két, későbbi időből való apo- cryph zsidó iratot, névleg Henoch könyvét és Mózes anabázisát használta.4) ‘) De vir. ill. c. 2. -) Ap, Eus. 3,20. 3) Midőn Judás apostol (Luk. 6,16 és Ap. Csel. 1,13) IdfiuSat laxapou-nak mondatik, ezalatt bizonyosan nem „Jakab fia* értendő, mert eszerint a levél szerzője más volna, mint apostol; hanem dêe).<pè; szóval egészítendő ki, mi semmi nehézséggel sem jár, ha, miként a levél fölirata maga bizonyítja, a keresztényeknél szokás volt, Judást, hogy más Judás- tól megkülönböztessék, az ünnepelt és mindenütt isinoretes Jakab fivérének nevezni. 4) Ezen könyvből származott Origenes szerint (de princip, 3, 2) a Mihály főangyal- és sátánról szóló történet. Döllinger : Keresztény®. a egylt. *
