Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
98 JERUZSÁLEM PUSZTULÁSA 163. ügy iá i szőtt, mintha Jakab vértanusága volna a határ, melynél a zsidó nemzet megtérésére szánt határidő lefolyt. Világos lett immár, hogy a zsidók mindaddig nem terelhetők az ő igaz Messiásukban való hitre, mig Jeruzsálem és a templom fennáll, mig a zsidó államszerkezet theokratikus jellegével magát föntartja. Valóban, Jakab megöletése óta a keresztények helyzete Jeruzsálemben mind türhetlenebb lön. Már a zsidókhoz irt levél oly állapotról tesz bizonyságot, melynél fogva nem kevesen, nemzetbelieik zaklatásai miatt elcsüggedve a hitet elhagyák. A vallási rajongás, az előtérbe nyomult farizeusi vakbuzgalom, mely elvégre az egész népet a rómaiakkal , sőt minden nemzsidóval harcba keveré és magával ra- gadá, lehetlenné tette a Judaea és Galilaeában lakó keresztény községek békés fönállását, jóllehet tagjai a szertartási törvény megtartása által a zsidó állam- és egyházhoz való tartozásukat folyton tanúsítják vala. A szegény, alacsony sorsban megjelent s a keresztfán meghalt Messiás tisztelői nem állhatnának többé azok mellé, kik épen most határtalan bizakodással és türelmetlenséggel fegyveres, őket a rómaiak ellen győzelemre vezető Messiást várnak vala, még a templomnak fejők felett összecsapkodó lángjai között is. 164- Ugyanis most már a zsidó nemzet maga vállalta magára a fensőbb végzés és Ítélet végrehajtását. 66-ban kitört a lázadás a rómaiak ellen, melynek következménye Jeruzsálem megszállása és elfoglalása lön. E nagy katastropha az ottani keresztény községet nem érte. Már Krisztus figyelmeztette tanítványait, hogy ha majd a pusztulás utálatosságát a szent helyen beállani és Jeruzsálemet ellenséges tábortól körülkeríttetni látják : akkor hagyják el a várost és fussanak a hegyekre.1) Éhez kevéssel a város elzárása előtt, Eusebius tanúsága szerint külön kinyilatkoztatás is járult, mely a község legtekintélyesbjeinek ajka által a keresztényeket Jeruzsálem elhagyására és a peraeai Pellába való menekülésre készteté. A fővárosi keresztények példáját valószinüleg a vidékiek is követék Judaea és Galilaeában. Pella görög gyarmatváros volt ; itt találhatott tehát az első pogány-keresztény befolyás utat az eddig any- nyira elzárt jeruzsálemi zsidó-keresztény községhez.3) 165. A templom rombadőlte az ifjú egyházra nézve döntő jelentőségű esemény volt. A zsidóknak az istenszolgálat és hitélet *) *) Máté 24, 16. 2) Euseb. 3, 5. 3) Epiph. de pom. et men». C. 6. %
