Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
NE RÓ] ÜLDÖZÉS. 01 legnehezebben látogatott, a többieknek elővilágítson. Mindeddig a keresztényeket a pogányok s különösen a római hatalom viselői zsidó felekozetnek tárták, mely a zsidóság keblében történt valamely szakadás folytán keletkezett. Mint ilyen, a rómaiaknak jelentéktelennek látszék. Tertullián 1) értesítése szerint ugyan Tiberius a Palaestinából vett hírekre ajánlatot tön a tanácsnak, hogy Krisztust a római istenek közé vegyék föl ; s jóllehet a tanács ezt nem teljesítette, ő mégis büntetéssel fenyegető a keresztények vádlóit. Ámde ezen már magában valószinütlen állításnak ellene szól minden egyéb kútfő hallgatása. Ami a keresztények részint pogány, részint zsidó vádlóit illeti, azokban, ugylátszik,már ez első időszakban sem volt hiány ; mert már Neró alatt „a nép előtt iszonyatosságaik miatt gyűlöletesek valának“ ; uj, bűntettekkel összekötött babona követőinek tartották őket2). Úgy hogy a pogány történetírók a kereszténységet mindjárt első fölemlítésénél mint utálatos és vészthozó babonát, a keresztényeket pedig mint „az emberi nem ellenségeit“ állítják elé és ezen nézet vala ezentúl a mívelt rómaiaknál túlnyo- mó.Márily korán terjesztők a kereszténység ellenségei az agapákhoz és eucharistiához kapcsolt hazugságot, mely később oly sok véráldozatot követele. Az embergyülölő lelkületet már mint zsidó feleke- zetre is rájok fogúk, mert ugyanazon szemrehányás nehezült az egész zsidónépre is ; és ama titkos fátyol, melybe a keresztények istentiszteleti gyülekezeteiket kezdet óta burkolák, a gyanúnak, hogy vétkes, titokszerü istentiszteletet gyakorolnak, csak uj tápanyagot nyujta. 153. A 64-ik év julius havának 19-én kiütött borzasztó tűzvész hat nap és hét éj alatt Hóma tizennégy negyedéből hármat elhamvasztott, hetet nagyrészt szétdult. Tudva volt, hogy Neró az égés alatt egy közel toronyból gyönyörködék a lángtenger remek látványában ; általán őt tárták az okozónak, noha Tacitus eldöntetlenül hagyja, vájjon nem véletlenül ütött-e ki a tűz. Neró a nép utálata miatt megrettenvén, kerese valakit, kire a bűntényt rátukmálhassa, Hogy szemeit a keresztényekre vető, valószinűleg zsidó befolyásnak tulajdonítandó. Mert neje Poppaea Sabina, ki akkoriban rajta uralkodók, proselytanő volt3) és magát Nérót is zsidó varázsolók és jósok veszik vala körül, kik neki később a Messiás- várás kapcsában, megjövendölék, hogy bukása után Jeruzsálem ‘) Ápol. c. 5. — *) Tae. Ann. 15, 41. — Sueton. Noro. 16, — J) Joseph Arch. 20. 8.
