Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
PÉTER RÓMÁBAN. 89 Péter a római birodalom határait átlépve, partiras területre, az euphráti Babylonba mene, a hogy ott már akkor keresztény község létezett, melynek nevében üdvözli az apostol a híveket, kikhez ir. Strabo és Plinius ’) Babylont „nagy pusztaságnak“ mondja, mely fökép Seleucia és Ktosiphon közelsége által fosztatott meg lakóitól. Babylonia satrapaságában a zsidók székhelye Nearda és Nizibis vala ; Babylonból a zsidók már több évvel Péter állítólagos odamenetele előtt Seleuciába • vándoroltak volt ki, mivel ott az ellenséges indulatú pogány lakókellen magokat többé főn nem tarthatók ; ezt pedig csakhamar dögvész miatt egy másik kivándorlás követé. Azonban Seleuciában öt év múlva syrusok és hellének 50,000 zsidónál többet vérének agyon, erre a többi nem Babylon, hanem Neárda és Nizibis felé tarta 2), és Josephus eléadásából nem lehet mást következtetni, mint, hogy azon időben, melyben Péter levelét irá, Babylonban zsidók nem voltak ; úgyszintén Agrippa is a zsidó hadjárat elején tartott beszédében, Jordánon túl csak Adiabene tartományban említ még zsidókat. Hogy az apostollal „Babylonban“ tartózkodó Márk épen azon időben, melybe a levél irása legvalószínűbben esik, Rómában vala, Pálnak róla való megemlékezéséből kitetszik 3). Ezután nemsokára Kis-Azsiában időz vala, honnan öt Pál kevéssel halála előtt ismét Rómába hivá 4). Abban, hogy Péter levélben Rómát ép úgy nevezi mint a Titk. Jelenések poëtico-propheticus könyve, nincs semmi feltűnő. A prófétai iratokban és azok szójárásaiban jártas, Galilaea kis városában felnőtt zsidót, Róma, a nérói iszonyatosságok ; az uralkodó bálványozás és erkölcsi romlottság, okvetlenül a legélénkebben emlékozteté Babylon ószövetségi raj- zára; igen természetes tehát, hogy miután a kis-ázsiai községeket már a levél elején „választott jövevényeknek“ mondta, annak végén is a községet, melynek üdvözletét jelenti „Babylonban együtt választottnak“ nevezze. Végre az egész iratból nagyon kiismerszenek a nerói üldözés előjelei és igy mindenesetre elég oka vala Péternek arra, hogy a pogányok előtt ismeretlen jelzéssel kikerülje a veszélyt, mely őt és a római keresztényeket éri vala, ha— mi könnyen megtörténhetett —- az irat másolata pogány kezh ebe kerül. 150. Péter Rómában Nero alatt mint vértanú kereszthalált szenvedő ; mihez Origenes még azon sajátságos körülményt csa*) l’lin, hist. nat. 6.26. Strabo 16 p. 738. — *) Joseph. Arch. 18, 9. — ») Col. 4, 10. Philem. 24. — «) 2 Tim. 4. 11.
