Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
60 „Jelenleg kopt nyelvtani mutat ványnyal foglalkozom, melyet ki akarok adni, hogy igy a közönségnek tanulmányaim uj irányáról számot adjak. Azonban előbb összehasonlító részt fogok kibocsátani, mely különösen a névmások gyökére lévén alapítva, biztosítsa a talajt, melyből a kopt nyelv fölsarjadzott és kimutassa ennek helyét a többi ismert nyelvek közt. Fejlődésének uj és sajátságos része, azon rész, mely minden nyelvnek tulajdon egyediséget kölcsönöz, az ezt más beszédmódokkal rokonságba hozó régibb részhez iró és olvasónak egyaránt tetsző alakban csatlakozik. Kopt nyelvtanom fontosb részei a főtárgyhoz mérten teljesen befejezvék, s utóvégre is nem oly nehéz világosságot deriteni oly dolgokra, melyekre azelőtt a legvastagabb sötétség nehezült.“ „Indíttatva éreztem magamat, hogy a számnevek neveinek különös figyelmet szenteljek, a mennyiben feltűnő hasonlóságot találtam bennök a nekik megfelelő számjegyekkel. Ami azonban engem még inkább meglepett az, hogy az indo-germán és sémi számnevek magukban a részletekben pontosan megegyeznek az egypti rendszerrel; hogy továbbá a sanskrit számjegyek tulajdonképen egyptomiak, és hogy ez mind az egyptomiban világosabb és a természeti forráshoz közelebb áll. — A számjegyek amint látszik Egyptomtól búcsút véve, Indiába vándoroltak, honnan az arabok hozták át, kiknél most is indiaiaknak neveztetnek, épen úgy, mint mi arabnak nevezzük őket, minthogy hozzánk tőlük származtak át. — A számnevek bámulandó megegyezése a kopt, sémi és indogermán nyelvekben, származásuk a három névmás gyöktől s a számnevek megfelelő egymásközti ösz- szefüggésétől, mely különösen az egyptomiban mutatható ki, részletes fejtegetésre vezet engem e tárgy felől.“ „Végre egyike a legkiválóbb pontoknak, melyek engem foglalkoztatnak, elvitázhatlan összefüggése sémi és a demoticus, továbbá az egyptomiak gépirati alphabetje közt. — A mi a kopt kiejtésre vonatkozó kutatásokat nagy mértékben akadályozza, azt a második vagy harmadik században felvett görög betűk teszik, melyek folytán sok finomabb a hazai palaeographiában valóban létezett, megkülönböztetésnek el kelle vesznie. — Azonban a kopt nyelv kimondása, mely előttem magánhangzóinak rendkívül sűrű használata és egyéb sajátságai miatt eleinte egész elmosnak tűnt fel, most teljesen tisztává lön ; különösen mióta pontosabb kutatásokat tettem az ékezeteket illetőleg, me-
