Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Második eléadás. A hasonlító nyelvészetről. II. Szakasz
61 lyek a nyelvtanokban teljesen lényegteleneknek tekintetnek és a nyomtatott müvekben rendesen igen helytelenül használtatnak. De van jelenleg a könyvtárból egynéhány kézirat nálam, melyek a tárgyat előttem teljes világosságba helyezték.“ A második kivonat, melyet önökkel közölni akarok, múlt hó (Febr. 1835) 14-ikén kelt leveléből való. . . . „ . . . Véltem, hogy sokkal jobb lenne, ha befejezném s az akadémiának átnyújtanám értekezésemet a számok nevei és jegyeiről, melyekhez, valamint érdekes rokonságukhoz is úgy gondolom, én találtam föl a kulcsot az egyptomi számjegyekben és a kopt számnevekben. Legkésőbb egy hét alatt készen lesz, s nekem az eredmények teljesen világosak és kielégítőknek látszanak, a menynyiben az oly gyakran, de mindig csak távolról tapogatott talányt az ó számgyökök jelentését illetőleg megoldja , és pedig nem csak a kopt, hanem a sémi és indogermán nyelvekre vonatkozólag is ; azok a szójárások ezen egész körét csodálandó kölcsönös öszhangzásba fogják hozni, mely nézetem szerint igen nagy fontosságú az összehasonlító nyelvészet, minden magasb körére nézve.“ A következményok, melyek ezen érdekes közleményekből folynak, minden gondolkozónak szemébe ötlenek. Most már bizonyos, hogy az ó egyptomi, el lévén ismerve teljes azonossága a kopttal, többé nem elszigetelt, az őt környezőkkel semmi összefüggésben nem levő nyelv, hanem mindkét már gyakran említett családdal egészen rendkívüli érintkezési pontjai vannak ; mindenesetre még nincs eléggé meghatározva, vájjon melyikbe soroztas- sék a kettő közöl ; de ama pontok mégis eléggé világosak, és a nyelv lényeges szerkezetére alapítvák arra nézve, hogy kizárassék azon nézet, mintha esetleg vagy később oltattak volna be. Ezen átmeneti jelleg, Lepsius kifejezése szerint, a nyelvkor csodálandó harmóniába való csoportosítására szolgál, úgy, hogy mi a helyett, hogy az indogermánt és sémit, mint elszigetelt nyelvcsaládokat tekintsük, vagy a szavak némi megegyezésével meg kellene elégednünk, még inkább fel vagyunk jogosítva azon nézetre, hogy valamint valóságos érintkezési pontjaik, úgy a kopt nyelv közbejötté által is titokteljes rokonságba csatolvák össze, mely mind a háromnak lényeges szervezete- és szükséges alakzataira van alapítva. Vegyük fontolóra a további kérdéseket, melyekre e kutatások
