Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz
37 terjed s tagjainak száma naponként szaporodik : más nyelveknél, melyeknek összefüggése eddig ismeretlen volt, azt tapasztaljuk, hogy dacára annak, miszerént jelentékeny közbeeső tartományok által választatnak el egymástól, mégis kölcsönösen oly közel rokonságban állanak, hogy közös családot képeznek. Európát illetőleg legyen egy példa. A múlt század vége felé Sainovits s utána Gyár - mathy vitaták, hogy a magyar, mely szigetként csupa indogermán nyelvektől környeztetik, lényegileg a finn- vagy uralcsaládhoz tartozik, mely mintegy lehajlik Est- és Lieflandon, hogy azt elérje. ’) Afrikában is, melynek nyelvei aránylag kevéssé tanulmá- nyoztattak, minden újabb kutatás rokonságot fedez föl oly nemzetek között, melyek nagy térségeket népesitnek, és gyakran a köztök fekvő népek által egymástól elválasztvák : éjszakon a kanári szigetektől egész a Siva oázig a Berberek és Tuaríkok nyelve közt ; Közép-Afrikában a Felatahok és Fulláhok szójárásai közt, kik majdnem egész Bel-Afrikát elfoglalják ; az egész déli rész törzsei közt, a Kafferektől és Mozambique-tól egész az atlanti világtengerig. 2) 15. §. Visszapillantás. De ideje már, hogy megállapodjunk, részint az eddigi eredmény áttekintése végett, részint a végből, hogy ennek nyomán vázlatát adjuk azon, még érdekesb vívmányoknak, melyekkel legközelebb foglalkozni fogunk. Láttuk tehát, mint szendergett a tudományos világ, megelégedve azon egyszerű föltevéssel, hogy valamennyi akkor ismert kevés nyelv egyben oldható meg, és hogy ez valószinüleg a héber. Fölrázva uj fölfedezések által, melyek a mózesi elbeszélés e könnyű igazolását kérdésbe helyezték : felismeré egy teljesen uj tudománynak szükséges voltát, mely figyelmét a >) Sainovics ,,Demonstratio idióma Ungarorum et Lapponum idem esse.“ Coppenh. 1770. — Gyarmathy, „affinitas Ling. Hungaricee cum Linguis Feunicae Originis, grammatice demonstrata.“ Götting. 1799, (A finn nyelvnek a magyarral és a többi e törzshöz tartozó (török, mongol és mandzsu) nyelvekkel való ösz- hangzását nyelvtani szempontból újabb időben Kellgren H. tárgyain ; 1. „seine Grundzüge der finnischen Sprache mit Rücksicht auf den Ural-altaischen Sprachstamm.“ Berl. 1847. — A ném. ford, jegyz.) 2) L. Prichard, i. h. 7,1.
