Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Első eléadás: A hasonltó nyelvészetről. I. Szakasz
17 hunyt Young tr. mint később látni fogjuk, számtani pontossággal valónak bizonyított be. Fentebb emlitém, hogy az egélyre nézve ép úgy, mint a népismére e tudomány forduló pontját képezte, minek oka egyszerű. A régi kötelék, mely eddig minden nyelvet a föltételezett rokonságban t. i. a héber nyelvtől való elfogadott származásban egybetartott, most szétszakadt vagy tágult és semmi más által nem pótoltatott. A kutatás anyaga, melyből az újabb tudománynak szép viszonyban fejlődnie kellett volna, még híg állapotban volt. Az uj anyag keresésénél látszatra minden nap uj, az eddig ismertektől független nyelvek födóztettek föl, miáltal a tényeknek a mózesi elbeszéléssel való kiegészítésének nehézsége mindinkább öreg- bedett. *) Most nem volt már elégséges nehány, némileg hasonló szót három négy nyelvben találni, és ebből valamennyinek közös eredetére következtetni. E régi eljárás példájául a zsák (sack) szót a régi szónyomozók (etymologus) kiválólag kedvenc tételét hozom föl. Groropius Becanus, kit mint a régi iskola képviselőjét még egyszer kell szerepeltetnem annak megfejtésére, hogy e szó oly sok nyelvben előfordul, azon szellemdus érvet hozza föl, hogy Bábelben, ha egyebet ott hagyott volna is, tarisznyáját (schnappsack) bizonyára senki sem felejté el. E hatalmas lélektani érvet saját tapasztalatával igazolja. Tudós orvosunk egyszer bizonyos némethez hivatott, ki agyláza hirtelen rohamai egyikében sebet ejtett magán ; noha azonban a beteg irtóztató fájdalmakat szenvedett, még sem engedé sem öt, sem társai egyikét magához közelíteni. „A szerencsétlen, — jegyzi meg, — nem emlékezett meg arról, hogy mi orvosok vagyunk, s készek betegségét eltávolítani.“ De eszelőssége és őrültsége e világos jeleinek dacára sem felejtkezett meg egy tárgyról, melyre nézve értelmének teljes birtokában látszott lenni, egy zacskó tallérról, melyet vánkosa alatt őrzött. „Nem csoda tehát,“ kiált föl bölcsészünk, midőn érvét a tartalomról a tartalmazóra és a tárgyról annak nevére ügyesen átviszi, „nem csoda, hogy Babylonban senki *) Általános volt a vélemény, hogy az eredeti nyelvek száma csak mintegy hetven lehet. Lásd : Hervas „Origine, meccanismo ed urmonie de gl’Idiomi.“ Cesenn 1785. 172 1. o 'V*KÖWVVTim
