Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
375 tetlen volt az íróknak azt gondolniok, hogy eredetileg ugyanazon személyekre vonatkoznak. 1. Ezen szólam „beteljesedni“ igy használtatik és pedig nem pusztán, mint a Wetstein által közölt példában, hanem jelentőmódban is, Szent Ephremnek az általa idézettnél terjedelmesebb leírásában e nevezetes helyet találjuk : rnOSrXl ISTIED vnVy ílöbtül •NTJ 'V Ti SUO! NTjnb dV?1E) VED »Es rajta beteljesedett az ige, mely sz. Pálra vonatkozólag Ananiasnak mondatott : „ő nekem a kiválasztás edénye.“1) Szerző itt szent Ephremről szól és világosan kifejezi, hogy a szavak, melyeket reá alkalmaz, tulajdonkép másról voltak mondva. Azonban maga a szent e nyelven a legrégibb iró, kinek művét bírjuk e szólamot még jellemzőbb módon használja. Ugyanis a következőt mondja Aristotelesről : pfcfruj Tvfry Nirom sin sb snnsi tuoipm sdth yu'bvi Séd îovoi vt .nniDS „Rajta beteljesedett, mi a bölcs Salamonról mondatott : hogy azok közöl, kik előtte és utána voltak, bölcseségre nézve senki sem volt hozzáfogható.“1 2) 2. Ép igy használtatnak e kifejezések: a mint irva van,vagy „a mint a látnok mondja.“3) Sz.Ephrem világosan valamely szentirási hely alkalmi idézésére használja : 0">ron KJTIiyi NílVy ÍUyD1? tOJD •TiDI XDOl pns T>ynns SnVsn „Azok kik tévelyben vannak a segély forrását gyűlölték, amint irva van. Az Ur fölébred, mint az, ki alvék.“4) Ezen alkalmazás bizonyító erejének fölfogására az egész helyet kellene olvasni. Mellőzve néhány kevésbé döntő példát5) tovább sietek. 3. Sőt mind e kifejezések közt a leghatározottabb is, t. i. „ez az, kiről irva van“ ugyanazon szabadsággal használtatik a legrégibb keleti Írók által. Sz. Ephrem aktáiban, melyeket már több1) „St. Ephrem, Opp.“ III. köt. XXXV. 1. 2) Serm. I. II. köt. 317. 1. 3) Máté II. 6. 4) Serm. XXXIII. adv.Haeres.il. köt. 513 1. Azok kedvéért, kik a syr nyelvben jártasak megjegyzem, hogy a latin fordítás e szót to’ajo amentes-vel (esztelen) adja vissza, jóllehet mind e beszédekben egyátalán „tévelygőket/' vagy eretnekeket jelent. V. ö. 526. 527. 559 1. Sz. Ephrem ezalatt a Manicheusokat látszik érteni. 5) Például sz. Ephrem aktáiban, hol csak erkölcsi tartalmú irat idéztetik, mely bizonyára szentirásban nem fordul elő. Továbbá II. köt. 487 1. hol e szavakkal idéz : „mint irva van.“
