Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
374 egyik sem közelíti meg e szavak erejét : „akkor beteljesedett, a. mit a látnok megjövendölt,“ és a jegyzetek szerzője által hozzáintézett kérdés : „vájjon e kifejezés a rabbinusoknál ezen értelemben használtatott-e“? megoldatlan marad.1) Egy példa úgy látszik mégsem esik e vád alá. Van egy hely, melyet Vetstein szent Ephrem életének Assemani „Bibliotheca orientalis“-ában foglalt töredékéből idéz, hol egy angyal igy szólítja meg a szentet : •■ran xrhw “pN onsNi w>rcn m “pby 'öbirr nmis „Gondod legyen, hogy ne teljesedjék be rajtad az, a mi megiratott, Ephraim olyan mint egy fiatal tehén sat.“2)E példa azonban Michaelist nem elégítő ki, valószinüleg mert egyedül áll, s a figyelmeztető beszédmód miatt.3) A küzdtér tehát nyitva áll és méltó, hogy a tudósok figyelmét foglalkoztassa. I átszassam bár fönhéjázónak, mégis képesnek vélem magam e nehézség megoldására és pedig egyedül azon utón melyen ez eléadásom egész folyama alatt haladni igyekeztem, t. i. épen azon tudománynak habár gyönge nyomozása által is, melyhez tartozik. Miután a nehézségnek elejét akarom venni, nom szükséges előrebocsátanom, hogy én Michaelis érveinek épen semmi érvényt sem tulajdonítok, és eszemágában sincs helybenhagyni, hogy az idézetekről Máté első fejezetében, nem bizonyítható be, misze- rént azok a leirt eseményekre tökéletesen alkalmazhatók. E pontok ról sokat lehetne mondani : én azonban a terjedelmes kutatást, melyre ez vezetne ki akarám kerülni és a kérdéssel az ellenfél saját mezején megmérkőzni, midőn bebizonyítom, hogy neki, habár minden föltevését megengednők is, még sincs semmi oka a szenti- rás ama részét szerzőjének ihlettségét kétségbevonni. Más szavakkal azt akarám kimutatni, hogy ha azon helyek bizonyos eseményekre másként nem illeszthetők is, mint puszta alkalmazás által, a szólamok, melyekkel idéztetnek, azon értelmezést teljesen megengedik és igy a jelentményökből vont következtetéseket megdön- tik. A legrégibb syr Írókból merített példákkal ugyanis be fogom bizonyítani, hogy keleten hasonló szólamok használtatnak oly bibliai mondatoknak személyekre való alkalmazására, melyekről lehe- •) •) „Notes on Michaelis.“ I. köt. 487.1. 2) Assemani „B. N.“ I. köt. 35. 1. „Acta S. Ephr.“ Opp. III. k. XXXVI. Wetstein in Matth. I. 22. ') I. köt. 214.1.
