Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)

Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom

358 A nyelvtan befolyása minden hely magyarázatára oly vilá­gos, mint az, hogy fejtegetésre szorult. Egy uj értelmező sem merne valamely szöveg magyarázatához fogni anélkül, hogy ki ne mutatná, miszerént az érteményt, melyet elfogadott, az egyes szavak jelent- menye és a mondatokkal való összefüzése követeli. Másrészről an­nak bebizonyítása, hogy véleménye a szöveget ellenmondásba he­lyezi a nyelvtan szilárd szabályaival, megdönthetien cáfolat lenne. Ebből azonban önöknek azonnal azt kell következtetniük, mily fontos, hogy a főszabályok, melyekre mindenki hivatkozik, bizto­sak és kimerítők legyenek ; és hogy egyes esetek tekintélyére építve, mily könnyen állíttathatnék föl egyetemes nyelvtani szabály, mely fontos dogmatikus érvtől fosztana meg bennünket, vagy oly helyek­nek, melyek eddig világosaknak ismertettek, egészen uj érte­ményt adna. Ily esetben kötelmünk leend, a szabályok átalánossá- gát megvizsgálni ; a nyelvészet terén csekélységekbe kell bocsát­koznunk és hasztalanul törekednénk értelmezőknek neveztetni a nélkül, hogy nyelvészeknek hivatnánk. A tudomány haladásának tehát a nehézségeket le kell győzni, s azon alapot visszaszereznie, melyet ily előítéletek által vezérelt kutatások látszólag elfoglaltak. Mindez tényleg megtörtént. Ha azt mondom önöknek, hogy az ószövetség legfönségesebben és legkörülményesebben leirt jós­lata kétségbe vonatott ; hogy az efölötti vita főkép egy kis szó je- lentménye körül forgó nyelvészeti vitára szorítkozott, mely szócska az egész hely kulcsául tekintetett, hogy az imént említettem főnyel­vész oly szabályt állított föl, mely e szót egyetlen és látnoki értel­mezéssel megegyeztethető jelentményétől megfosztja ; hogy végre a későbbi nyelvészek kutatásai e szabályt megdöntötték : akkor meg fogják engedni, hogy e tudomány elöhaladása által a jóslat védel­mére, s következéskép a keresztény igazság megszilárdítására fon­tos eredmények nyerhetők. Mert az ószövetségben alig találhatunk csak egy helyet is, hol az érvek e neme oly kimerítőleg volna föl­tüntethető, mint Isaiás 52. és 53-ik fejezetében. Igazolásomra tehát nem marad egyéb hátra, mint e vita történetét röviden eléadni, s mivel olyanok kedvéért teszem, kik a héber nyelvben járatlanok, a mennyire lehet érthetően fogok szólani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom