Wiseman Miklós bíbornok: A tudomány öszhangzásban a kinyilatkoztatással - 31. évfolyam (Pest, Kocsi Sándor Ny., 1868)
Tizedik eléadás. A keleti tanulmányokról. I. Szakasz. A szent irodalom
359 17. §. Gesenius a nyelvtant I s a i a s LU. é s Lili. fejezetében foglalt messiási jóslat kétségbevonására használja föl. Az 52. fejezet 3 utolsó versében, s az egész következő fejezetben az Isten szolgájának jelleme és sorsa van ecsetelve. Az ó-szövetségben talán egy ugyanily terjedelmű rész sincs, mely annyiszor idéztetnék az újban ; ez azon bely, melyet az isteni gondviselés eszközül használt föl az ethiops királyné kamarásának megtérítésére. ') Már Origines idejében igyekeztek a zsidók azon jóslat ereje alól menekülni, mely az Isten szolgáját, mint olyant tünteti föl, kivel méltatlanul bántak, kit megsebeztek, megroncsoltak, s ki népéért, sőt az emberiség megváltásáért életét adá.2) Jóllehet Jonathan Targuma vagy is khald paraphrasisa, e helyet a Messiásról értelmező, a későbbi zsidók azt mégis, vagy valamely nevezetes látnokról, vagy testületről magyarázták. E jövendölés újabb ellenei, az utóbbi értelmezést átalán elfogadták, mégis a különböző alkalmazás szerént jelentékeny különbséggel. Kedvenc elméletök úgy látszik az, mely szerént az Isten szol- g áj a alatt az egész zsidó nép értetik, mely az Írásban gyakran neveztetik e néven, s benne az egész nép szenvedéseinek, fogságának és visszatértének leirása foglaltatik.3) Mások mégis szükebb érteményben az egész helyet a látnokok testületére vonatkoztatják. Ezen értelmezési mód Greseniusban szellemdús és tudós védőre talált.4) Az Istennek e szolgájáról természetesen mint egyedről van szó, de kik testületről értelmezik, egy szövegre hivatkoznak, mely állítólag döntő súlylyal bir részökre. Ez az 53. fej. 8-ik verse „az ’) Az apóst. csel. VIII. 32. 33. 2) Lili. fej. 12. V. ö. Math. XXVI 28. Eom. V, 19. Is. LII. 15. Lásd Jahn „Appendix Hermeneuticae.“ Vienn. 1815. Fase. II. 5 1. 3) Eckermann „Theologische Beiträge“ I. r. 191.1. Kosenmüller „Jesajae Vaticinia“ Lips. 1820. III. köt. 326 1. 4) „Philologisch-Kritischer und historischer Commentar über den Iesaia“ Lipcse 1821. II köt. 168 1.
